ZALAEGERSZEG.
ZALAEGERSZEG.
Nov. 21. 1844.* „Justitia igitur est constans, et perpetua voluntas, jus suum unicuique tribuens.” Ezt mondá ősapám a’ 16-ik század’ elején, és én a’ 19-ik-ik század’ közepén nem azért irtam talán már e’ honban is idegen szavakat ezen tudósitásom’ homlokára, mivel törvénykönyvünkben is legelöl áll, és mi még most is késedelmeskedünk annak eleget tenni, hanem azért, mert szüntelen e’ szavakat szeretném ősapám’ populus-ához harsogatni: „Légy igazságos”! melly nélkül törvényeink szerint is (Prolog. tit. I. §. 3.) a’ mennyeknek országát senki sem birhatja, – és azért, mert Zala’ megye’ RRei folyó nov. 4-kén ismét igazságosak voltak, ujra kimondán azon elvet, mi a’ rómaiaknál még a’ királyok’ idejében Servius Tullius alatt már foganatba vétetett, t. i. hogy kiki azon arányban járuljon a’ haza’ közszükségeihez, melly arányban annak javaiban részesül. Ezen határozatunk már az országgyülési értesitésekből is tudva van ugyan, mindazáltal – minthogy e’ lapnak rendes levelezője is tudósitásával késedelmeskedik – nehogy a’ szives olvasó azon balvélekedéssel legyen rólam, miszerint mult sept. 26-kán tartatott gyülésünknek még a’ segedelmet is ledorongoló eredményét azért közlöttem, mert előttem örvendetesebb volt az, mint jelen gyülésünk’ határozata; azért nem várván rendes levelező ur’ közlésére, a’ már tudva levő eredménynek miképen lett keletkezését, szerkesztő ur’ engedelmével, e’ lapokban közrebocsátom. Igaz ugyan – őszinte megvallván – én a’ subsidiumnak barátja nem vagyok, mert az én képzetemben segedelem mellett mindenkor szükség vagy nyomoruság áll: igy például segedelmezés a’ pesti, aradi, fejérvári kárvallottak’ számára, Kliegel’ gépére, mind szomorú és szükölködést jelentő emlékezetek; ’s azt hiszem, hogy valamint czélszerübb volna biztositó intézetek által törleni le a’ szerencsétlen kárvallottak’ könyeit, ugy a’ haza’ közszükségeit is nemesebb ’s czélravezetőbb volna közadóval, mint koldusnak való alamizsnával fedezni. – F. nov. hó’ 4-kén ’s következett napokon tehát közgyülésünk volt. Mindenekelőtt orsz.gyülési követurak jelentése vétetett föl, mellyben tudtunkra adja, hogy bennünket a’ fizetéstől mentessé nem tehetett. És mi „hála isten”-nel üdvözölve fogadtuk a’ tudósitást. Minthogy pedig már most hittük, hogy csakugyan fizetünk, kérdés tétetett, hogy mire fordittassék az ajánlat? H. K. tb. a’ fiumei vasut helyett csatornákat javasolt; mások intézkedésünket elkésettnek állitván, rendelkezni nem kivántak; D–unk azonban az ajánlatnak hova leendő forditását illetőleg: Zala megye – ugymond – azon semmiből, mit igért, ajánlhat mind vasutra, mind csatornákra. – Ellenben Cs. S.– táblabiró a’ rendelkezést azon urakra kivánta bizatni, kik a’ jó népet elcsábitván, a’ semminek nemzői voltak; mi – ugymond ő – mondjuk ki, hogy a’ semminek élő gyermeke nem lehet. – Cs. P. táblabiró nem akart keserü lenni, azért fölhí mindenkit, hogy fejtsünk ki 821moralis erőt azok ellen, kik a’ közadót megbuktatták. Ezután felszólalt K. F. tb., ’s inditványozá, hogy mult évi aug. 31-kén hozott végzésünket éleszszük föl. És az inditványt követett harsány éljen-kiáltás tanusitá, hogy kortessereg helyett intelligentia tanácskozik. Az inditvány mellett legelsőben felszólalt S. E. tb. előadása után szót emelt az inditvány mellett szeretett D–unk, ’s röviden visszatérve a’ fizetés és nemfizetés körüli mozgalmakra, megemlité: miképen mult évi apr. 4-ki közgyülést hirdető levelekben ki volt téve, hogy fizetésről leend szó, és a’ behozott köznemesség által a’ fizetési elv megbuktattatott. Mit tett most a’ másik párt? a’ hirdető levelekben ujra kitétette a’ fizetést, és mult évi aug. 31-ki közgyülésben az adózási elv nagy többséggel elfogadtatott. Ő ugyan – ugymond – nem tartotta szükségesnek, hogy a’ gyülés’ tárgyai a’ hirdető levelekbe kitétessenek, mert ez nem is lehetséges minden tárgyakra; ámde ha ezen párt az első kihirdetés’ nyomán indulva, méltányosság’ tekintetéből megtette, ellene kifogása nincs. Jelenleg azonban már egészen más téren áll e’ tárgy. Folyó évi sept. 26-kán tartott közgyülést kihirdető levelekben ugyanis már nem volt kitéve a’ fizetünk’ vagy nem fizetünk’ kérdése: mégis a’ nemadózó pártfőnökök a’ köznemesség’ egy kis töredékével a’ mult évi aug. 31-kén hozott végzést megváltoztatták. Mihezképest, minthogy ezen gyülést szintollyan, mint a’ septemberi, ’s már most a’ méltányosság sem kivánja tőlünk az előleges kihirdetést, a’ milly joggal a’ septemberi gyülés megváltoztatta augusztusi végzésünket, ezen gyülés azt szint’ azon joggal felélesztheti. Lehet ugyan, hogy megint kortesek hozatnak be végzésünk’ megdöntésére; de nyereségünk lesz az, hogy rólunk azt fogják mondani: miszerint a’ Zala megyei intelligentia miden alkalmat megragad, kimutatni: hogy a’ haza’ javát szivén viseli. – Egy angol románból egy példát hozott fel szónok, mellyben a’ román’ hőse, már mint admirál, tulajdon életét beszélvén el, a’ többek között azt mondja magáról: hogy midőn ő, mint tengeri kadét, szolgálatba lépett, mintegy 13–14 éves gyenge ifju lehetett. Ugyanazon hajón volt egy nálánál idősebb mintegy 18 éves ifju ember is, ki testi ereje’ tulnyomósságának érzetében véle mint gyengébbel minduntalan ingerkedett, őtet csipkedte, ütötte, ’s igen érzékenyen sértegette elannyira, hogy gyakran sirásra volt kéntelen fakadni. Egyszer tehát, nem türhetvén tovább ezen méltatlankodásokat, föltette magában, hogy ha mégegyszer bántani fogja, bármi következzék belőle, véle meg fog vivni, és ezen elhatározását teljesitette is: neki ment erősebb ellenfelének ’s körmözéssel, ’s hajának czibálásával vétett neki, mint véthetett. Jól meglett ugyan ez alkalommal is verve, minthogy azonban ellenfele szinte sértéseket kapott, többé nem akarván magát hason kellemetlenségeknek kitenni, többé nem bántotta. És ez a’ haszna – ugymond szónok – a’ moralis erőnek a’ physicumon. Ha tehát a’ physicai erőnek főnökei ide dobták a’ kesztyüt, küzdjünk, ’s fejtsük ki moralis erőt, és igy ha ők jelen határozatunkat a’ jövő gyülésen kortesek által megdöntik, mi az utána következő gyülésen azt ismét ujitsuk meg. Igaz ugyan, illy körülmények között Zala megyére bizton számolni nem lehet, de valamint ha arról kérdeztetnék meg valaki: inkább akar e meghalni, vagy élni, de ollykor ollykor betegeskedni? bizonyosan azt válaszolná: hogy ollykor ollykor már bizonyinkább csak elbetegeskedem, mint meghalok; ugy mindenesetre jobb, ha e’ megye a’ jó elveket csak ollykor is pártolja, mintha szüntelen a’ rosz elvek mellett marad. Mi által még azt is fogjuk eszközölni, hogy azon urak, kik pénzeiket a’ józan elveknek e’ megyébeni megbuktatására pazarolják, más megyékben is hasonlók’ kivitelére annyi pénzt nem fordithatnak. Augusztusi végzésünket tehát ujitsuk meg, mi ha országgyülésen keresztül nem megy, örömmel elfogadja a’ 2,585,000 ft. segedelem-ajánlatot is. – Az előadást követett szünni nem akaró éljenzések után, augusztusi végzésünknek megujitása elnökileg is kimondatott. – Felvétetett ezután Temesvár’ sz. k. városának levele, mellyből értettük, hogy D–unkat polgárai közé sorozta. E’ megtiszteltetést a’ megye’ rendei örömmel fogadván, a’ megküldött polgárlevél a’ gyülésben elnökileg tüstént által adatott, ’s ő legforróbb háláját megiratni kérte. Gyülésünknek még ugyan első napján vétetett föl, K. F. főadószedőnk által bemutatott költségvetés is, melly szerint az idén száztizezer pengő forintot fogunk elkölteni, hat ezerrel tehát kevesebbet, mint a’ mult évben. – A’ költségről szólván, eszme-társulat’ utján eszembe jut követünknek ujabban érkezett ’s a’ másnapi gyülésben fölvett levele, mellyben irja, hogy a’ főRR. a’ közös teherviselés’ elvét elfogadták, ’s azt tüstént alkalmazni is kivánják.
Kivonatban már közöltük a’ nov. 4dikén tartott gyülés’ eredményeit. Miután azonban, mint e’ levélből is látszik, a’ megyebeliek közül többen ez ülé’ részletesb leirását is ohajtják, ’s miután ez által ismét alkalmuk van Deákot hallhatni, közöljük ez’ újabban érkezett körülményesebb közleményt a’ kérdéses gyülésről. Szerk.
Verbőczi.
