EPERJES.
EPERJES.
November’ 17-én beszenteltetett az itteni evang. uj leány-iskola. Régen érzett szükség volt, a’ collegiumtól külön, uj leány-iskolát épitni, mivel a’ leányokra nézve mindig kellemetlenséggel jár azon épületben venni oktatást, mellyben a’ tanuló ifjuság; de a’ szükséges eszközök hiányoztak. Végre tetemes összeget ajánlottak t. Pulszky Károly ur, Ferencznek atyja, és volt esperességi főfelügyelő, kinek buzgalma és adakozása egyházra és iskolára szép hálaoszlopot emelt sirjára, – ’s boldogult Ganczaugh József ur, volt egyházi és is?olai felügyelő, mihez azután az egész gyülekezet szabad ajánlatokkal járult, ugy hogy annak fölépitése megkezdetheték. Lassan haladt az épités, mert a’ gyülekezet’ minden készsége is alig vala képes a’ költségeket kellőleg fedezni; műkedvelők is léptek a’ szinpadra ez ügy’ gyámolitása végett, mit ez idén is szándékoztak, de a’ hölgyek’ vonakodásán hajótörést szenvedett a’ tanuló ifjuság’ törekvése. – Még vakolatlan áll ugyan az épület, de belseje elkészült ’s a’ leányok már abban veszik az oktatást. Az ünnepélyen, jóllehet ez német szint viselt, mégis a’ magyar nyelv is hallatott, ’s egy idevaló leányka elég szabatosan és ügyesen szavalt magyarul. Legalább jeléül szolgált az, hogy Schmidt ur, a’ leányok’ érdemes oktatója, ha a’ magyar nyelvre nem is fordithat annyi gondot, mint szeretném, ezt egészen mégsem hanyagolja el. Többet ugyanis alig tehet jelenleg leánytanitó Eperjesen, mint „nemzeti szellemet” ébreszteni a’ jövendő honpolgárnőkben; mert a’ helybeli leányiskolának épen az legnagyobb támasza, hogy a’ magyar szülék gyermekeiket ide német szóra küldik; az itteni szülék pedig leányaikat lassanként magyar szóra kezdik küldögetni. De mindazáltal szükség, hogy mind az eperjesi, mind a’ született magyar leányok magyarul ugy, mint németül tudjanak; azért lehetne itt is egykét napot hetenként magyarul beszéltetni a’ leánykákkal; ugyis elég idő maradván még arra, hogy a’ magyar leányok a’ német nyelvben gyarapodjanak. A’ tudományokra nézve is, ugy tartom, egykettő magyar nyelven tanittathatik. De annyi bizonyos: „nemzeti szellemet széles e’ hazában minden oktatónak kell ébreszteni”, azt pedig német ajkakkal is tehetni; szükség, hogy hazafiui érzelmek a’ leányka’ szivét is dobogtassák, kinek rendeltetése keskenyebb körre van szoritva, mint a’ férfiué, holott ez sem emelkedhetik világpolgárságra, ha hazafiusága nincs. ’S ez az, mit Schmidt urtól várok és remélek, ’s mit ő, bizton mondhatom, el sem fog mulasztani; mert föl nem tehetem, hogy józan ember tót lelkeket akarna a’ kancsukának, – vagy német holdkórosokat a’ hontalan ábrándnak, nevelni, habár a’ német nyelvet legbuzgóbban pártolja és terjesztgeti, melly nélkül mivelt ember hazánkban el nem lehet. – Azért bátran küldhetik ide a’ magyar szülék gyermekeiket, mert németül tanulván nem fognak elnemzetlenülni; ’s a’ német ajkuak is, mert emlitett oktató ur, a’ mennyire helyzeténél fogva teheti, előmozditandja a’ magyar nyelvet is.
Hunfalvy János.
