ÉRSEK-UJVÁRI „József” kisdedóvó-intézet’ metamorphosisa.
ÉRSEK-UJVÁRI „József” kisdedóvó-intézet’ metamorphosisa.
Villamsebességgel huzódott el városunk’ terén a’ kisdedóvó-intézetek’ reménydús eszméje, ’s ez eszme csakugyan nem sinlődvén, az összes polgári testületben olly rögtön viszhangra talált, hogy mig mások ezen üdvteljes eszme’ tárgyaltatását elhatároznák, már nálunk jótékonysága tökéletesen el lévén döntve, az ige azonnal testté lőn.
1842-ik év’ végefelé e’ tárgy B. F. városunk’ főjegyzője által inditványoztatván F. G. városunk’ birája’ nemes keblét ezen inditvány annyira elfoglalá, hogy nyugtát nem lelvén, mig a’ heterogen kedélyeket ki nem egyenlité; e’ lelkes müködésének következménye lőn, hogy néhány hetek’ elfolyta után aláirási ívek hat egymásután következendő évre öt pftnyi részvényekkel kibocsáttatván, az aláirási ívek azonnal telvék, ’s már november’ 6-án 1842-ben e’ jótékony egylet’ részvényesei összeülvén, közakarattal F. G. urat elnökké, F. R. asszonyt felügyelőnévé, T. J. urat ügyvéddé, K. M. urat pénztárnokká, ’s B. F. urat jegyzővé kikiálták, illy formán az intézet jövő évi iskolák’ kezdetével lelkes egyének’ hozzájárultával megnyilt.
Mindennek kezdete sulyos, kivált olly esetekben, hol pénzbeli erőre szükség van; ez terménydús hazánknak főcharacteristicája, honunk’ ez általános akadályát mi sem valánk képesek kikerülni, ’s ha egy lelkes segédkezet nem teremt, a’ kisdedek’ nemtője, ki kitelhető vas szorgalommal nem törekszik e’ szent ügy’ felsegélésére, bizonyosan több évekig sovárgunk léte után, e’ kitünő egyén Ferenczy Károly ur, áldás reája, ’s családjára?
Az óvó-intézet, mint mondám, 184 3/4-ik iskolai év’ elejével megnyilt, ’s a’ kiknek e’ percz érdekükben volt, örömkönyvekkel szemlélték a’ kisdedek’ gyarapodását, babérkoszorúkat hintvén ama lelkes honfiakra, kik e’ szent ügynek tényezői voltak, a’ szülők örömteljesen néztek a’ jövendőnek eleibe, ’s nem győzék hálálni e’ szent ügy’ előmozditóit; de fájdalom! fáradságunk’ üdvös jutalma nem sokáig örvendeztetett, a’ különnemü testületek’ kedélyei a’ helyett, hogy gyöngéd eszmecsere által kiegyenlités után törekedtek volna, lőpor gyanánt fellobbanván, ősi kerékvágásba visszalökék azt, mit a’ jelenkor’ szende nemtője évek óta halkal előkészitett.
Nincs különben; a’ roszat vétek palástolni, ki kell tárolnom a’ közönség előtt, mi keblem’ szorongatását szüli; alig folytak el néhány mézholnapok ’s a’ látszató’ öszhang pártfelekre oszlott, a’ különnemü keblek, egyik a’ másik által ingereltetvén, mind inkább feszültebbek lőnek; a’ pártfelek’ illy súlyos állapotánál fogva az elnök czélszerűnek vélé gyülést tartani, mibe a’ felek minden tartozkodás nélkül beleegyeztek, ’s a’ szerencsétlen gyülés’ napja el lőn határozva.
Ebben egy részvényes tag felkelvén, odanyilatkozott, hogy a’ jelen tanitási rendszer’ elveivel meg nem barátkozhatván, véleményével odajárul, hogy ámbár a’ társaság eleinte közakarattal abban egyezett meg, hogy a’ tolnai képző intézet’ elveitől el nem áll, azonban e’ tanitás’ folyamában a’ szólónak fájdalmasan kellett tapasztalnia, hogy a’ rendszerben sok javitandók volnának; – valamint pedig a’ jelen, szintugy egymás rendszer’ megalapitása is egyedül a’ társaság’ önkényétől függ, annak folytában ő a’ rendszernek uj alakot ohajtana adni, ’s e’ végre a’ egyesületet felszólitja egy uj alaku rendszer’ elfogadására, mellyet egy rokonszenvü választmány kidolgozott. E’ rokonszenvű választmányra nézve mondhatná ugyan valaki: nem kellett volna elfogadni; azonban: „quis contra torrentem?” ha t. i. a’ hatalmas önkénynek ugy tetszik, az istenség’ elveivel is megegyez; illy formán nem lehet csudálni azt is, hogy a’ tanítási rendszer’ átalakulása többséget nyert légyen. A’ választmány’ hitelesitendő munkálatának leglényegesbike abban állott, hogy a’ kisdedek imádsággal töltsék az időt, ’s a’ szokott dalok helyett csupán szent dalok rezgjenek a’ kisded’ ajkairól ’stb. Erre egy tag azt válaszolá, hogy ezen eszmék a’ tapasztalással sehogy sem egyezhetnek meg, hogy a’ kisdedeknek tulajdonképen reál, nem pedig elméleti tanra van szükségük; t. i. hasztalan fáradság, ’s mi több veszélyes kézfogás volna a’ gyöngéd elmetehetséget ollyasmivel eröltetni, mi a’ kiképzett elmebélit is egyik örvényből a’ másikba sujtja, a’ kisdedeknek tulajdonképen tárgyismeretekre van szükségök, mellyek a’ jelen életben istápkint szolgálnak a’ test’ kimüvelésére, a’ testtel pedig egyarányban művelődik a’ lélek is; e’ szempontból, kiindulva véleményével odajárul, hogy a’ mellett maradnánk meg, minek hatalmas sikerét már eddig látók. Az előbbeni tag az elősorolt okokat helyeslé ugyan, de szavába vágott egy más, e’ szókat mondván: „Mindennek kezdete ’s végzete imádság legyen”, ’s ez volt az egész alap, mellyen az oppositio’ logicája épült, még többen akartak szólani a’ tárgyhoz, látván azonban a’ hatalmas oppositiót, az elnök odanyilatkozott, hogy határoztatnék meg véleménye szerint, melly órákban ’s millyen imádságok szavaltassanak; a’ szólót t. i. aggodalma sülyeszti e’ feladat, nehogy az óvóból idővel 839imaterem tegyen; erre azonban amazok látván felekezetök’ hatalmas súlyát, egyenesen nemmel feleltek; e’ szerint tapasztalván, hogy minden logica, ’s minden kimeritő okok pusztán hangoztak el a’ teremben, ’s a’ hatalmas „akarom” suprematiát nyert légyen, nehány gyöngébb felekezet tagjai további részvény-fizetésről azonnal lemondottak, többen pedig privát körökben végső itéletüket nyilvániták. – Költ Érsek-Ujvárott.
