BÁCS.
BÁCS.
Dec. 12-én. Évnegyedes közgyülésünk tart, és folynak a’ tiszti tudósitások; valóban érdekesek, méltánylatot igénylők; de hogy sokaknak mákonyizüek, ’s hősi szer cortes-szélesztésre, arról ki tehet? – Ime csodálatos! Bátran haladtunk szabad kir. Zombor városába, ’s egy kis borda- vagy gerinczzuzást fel sem véve, most, mivel az ég kemény uttal megáldott, a’ sorompótól be a’ megyeházig nem egy óra alatt, mint más decemberekben, – berobogtunk. – Zombor maga egy czikkre érdemes. – Tudnivaló pedig, hogy nekünk is vannak utaink, lombardi, és hollandi modorban pompásan készitvék, Bácskát hosszába keresztbe metszők, hogy szinte örömében repes a’ lélek láttokra, hanem rémitő ellenség megevéssel fenyegeti őket t. i. ama’ kis állatkák: a’ molyok’ tábora, minthogy a’ macadamizáltak csak papiroson vannak; ’s miért vannak csak itt? azért, mert egy vakmerő szabadelvü merészlé inditványozni, hogy azok’ létrehozásához ne csak a’ szegény adózó, hanem a’ nemadózó is járuljon. – És jövének sokan, – és hétfőn megtölték a’ termet a’ nem hivottak, és választottak; – valának pedig ezek közt sokan, kik kaputot nem viselének, és az ő keblökben gyanú rejlék; – várakoztanak, és vártak hallani követi tudósitást, tisztválasztásról, tisztesbek’ szavazatáról, és másokról; ’s mindezek elmaradásnak, ’s helyökbe tárgy kerüle fontos, és ez vala a’ „hus.” – A’ tisztelt elnök alispán jelentvén t. i. mikép’ a’ követurak’ tudósitásai készen nem lévén, máskor – hihetőleg jövő január hó’ 13-kán tartandó közgyülésen, – fognak beadatni; – a’ nemesek’ összeirása be nem fejeztetvén, a’ tisztválasztás’ idejéről bizonyost mitsem mondhatni, – ezután a’ marhahus’ ára szabatott meg. – Beadta ez alkalommal Latinovics Móricz szolgabiró hivataláróli leköszönését, ’s „éljen” között elfogadtatott. – Furcsa kis „éljen”! – Valóban kár érette, mert buzgó tisztviselő volt; egy hibát találtak mégis benne sokan, azt t. i. hogy a’ jobbágytelken lakó nemeseknek, az adóval tartozóknak nem akart pardonirozni. – – Egyéb tárgyak: rögtönitéleti biráskodhatásra ujolag engedelem kéretik, mivel olly gonoszul állunk, hogy ott, hol nappal akasztanak, következő éjjel a’ tolvajok dacampóznak. – Szabadalmas Baja m. város’ kapitánya két nemest, mivel esküvőről jőve lövöldözéseik által a’ lakosokat rémülésbe hozták, katonai erő’ segitségével elfogatván, ’s e’ miatt a’ panasz itt szőnyegre kerülvén, a’ baloldalon egyik ó bajnok a’ Partis 1-ae 9-uson ejtett horpasztást bús hangon panaszlá; – a’ másik részen „többekből körül károgott” Z. J. az irtózatos tűz által csak imént koldusbotra jutott baja polgárok’ közbátorságát fődolognak nyilvánitva, helyeslé a’ kapitány’ tettét; e’ nézetét „politialis rendszer” tekintetéből pártolá egy fiatal szónok. De jaj neki, mert a’ 9-us’ hőse olly tekintettel, minőről az indus kigyóbüvészek bővebben regélhetnének, – feleletre voná a’ vakmerőt: idézze a’ törvényt, melly azt rendeli, hogy a’ nemes kicsapongó’ megzabolázása végett a’ városhoz kelljen folyamodni? – és valóban a’ fellegvárba szoritott fiatal ügyvéd tán capitulál is, ha Z. J. segitségére nem jő, e’ kérdést intézvén az üldözőhöz: „hát az, kinek házán mázolásokat vittek véghez, nádját huzgálták ’stb. kihez folyamodott?” – és e’ varázsszavak, kevesektől értettek, lefegyverezék a’ támadót, és borzasztó csend lőn. – Még egyet, – mondaték: mikép’ a’ városi pandurt egyik nemes kulacscsal ugy főbe sujtá, hogy azt a’ vér elboritotta; – ezen állitásra egy másik megjegyzé: „hogy az nem vér, hanem vörös bor volt.” – Választmány neveztetett ki a’ történtek’ megvizsgálására. – Közbevetőleg arról, minő sors vár nálunk egy fiatal szónokra, ’s milly erősnek kell lennie, hogy ama’ pillantásokat, és rettengő hurogatásokat mérges nyilkakint kiálhassa, – máskor többet. – Vitatkozás történt továbbá arról: a’ szolgabiró uriszéken lévén törvényes bizonyságkép’, köteles e a’ jegyzőkönyvet aláirni, bár tudja, miként abban nem törvényszerinti határozat is foglaltatik? – Igen is, minthogy egyedül azt bizonyitja, a’ mi történt, akár törvényszerüek legyenek az uriszék végzései, akár nem. – Első nap még nagy számu felsőbb parancsok, és intézvények magánügyekben érkezettek, olvastattak fel. – Másnap a’ tiszti tudósitások között előkerültek a’ bácsi kincstári uradalmakban létező árvák’ vagyona’ kezelését érdeklő nyomtatott szabályok, mellyek hosszadalmasságuk miatt az illető számadók által nem értetvén, majd azok’ foglalatjával a’ községek meg nem barátkozhatván, azok ellen a’ megyéhez folyamodtak; – minélfogva azoknak megrostálása végett választmány küldetett ki.
