1
1
A „New York” kávéház főpincérének olyan nagy bajusza volt, mint egy múlt századbeli osztrák tábornoknak, testtartására nézve is nagyon hasonlított egy frakkba öltözött öreg katonatiszthez, törvénytelen gyermeke volt egy ausztriai főhercegnek, ugyanezért báró volt. Báró W. Ha frakk helyett vezérőrnagyi uniformisba öltözködött volna: bízvást elmehetne mindennapi sétájára az esős Grácba, a nyugalmazott katonatisztek közé, akik az „Elefánthoz” címzett vendégfogadó környékén vagy a Schlossberg óratornya körül harmonikás nadrágjukban a köszvényüket fogdosták, míg néha megállottak, sétapálcájukra támaszkodva, és egyet káromkodtak.
Báró W., az ausztriai főherceg törvénytelen fia sohase káromkodott, mert igen szomorú, mélabús kedélyű főpincér volt, hat neveletlen gyermeke volt otthon, akiknek papírzacskóban vitte haza a péksüteményt, a szardíniásdobozt, a szalámit és a „kis irodalmit”, amihez484 főpincéri foglalkozásánál fogva olcsóbban jutott, mint más vendég. A kávéházba többnyire hírlapírók jártak, akik közül Báttaszéky Lajost tisztelte leginkább, mert az már a főherceg-főpincér belépésekor így szólt:
– Herceg úr, arra figyelmeztetem, hogy amint az asztalomnál helyet foglalok: nyomban tegyen elembe egy doboz egyiptomi cigarettát, ha azt akarja, hogy jó barátok legyünk.
A herceg ennyit jegyzett meg mindössze azokból a dolgokból, amelyek vele későbben főpincéri pályája alatt történtek, mert szegény fejének annyi megjegyeznivalója lett volna, hogy inkább semmit se jegyzett meg. Se vendégei szeszélyét, se az újságokat, amelyeket a vendégei olvasmányul kértek tőle, se a habbal vagy föllel, hidegen vagy melegen, szűrve vagy langyosan kért kávékat, se az embereket, akik adósak maradtak neki, akik „tiszti becsületszavukra” kölcsönkérték pénzét… Csak Báttaszéky Lajost jegyezte meg magának, akinek asztalára mindig odahelyezte az egyiptomi cigarettásdobozt, midőn az előkelő úriember a kávéházba belépett.
A kávéház-tulajdonos, bizonyos Kis-Harsányi, szemrehányásokat tett a habsburgi főpincérnek, hogy a vendégeket elhanyagolja, mire Báttaszéky Lajos megvigasztalta:
– Fenség! – monda a hírlapíró. – Nem érdemes a kávéssal törődnie. Csak az őrmesterségig vitte katonai szolgálata alatt.
