2
2
Báttaszéky, aki pártfogásába vette a habsburgi főpincért, egyébként is foglalkozott báró W. jövőjével, miután a hírlapíró jó ember volt.
Egy napon így szólt a főpincérhez:
– Fenség, már régebben megfigyelem, hogy Suhajda kisasszony, a Kolibri Színház tagja ebbe a kávéházba jár uzsonnázni. Kérem, gondoskodjon Suhajda kisasszonyról, hogy uzsonnakávéja mellé mindig friss süteményt, bőséges tejszínt és némi sonkát, párizsit és más gezemicét is kapjon, természetesen az én számlámra.
A főpincér szemügyre vette az említett kisasszonyt. Feketerigó külseje volt a kisasszonynak, akkor mosakodott, mint általában a485 rigók, ha eső volt a fővárosban, és a Kolibri Színházban kisebb szerepeket bíztak rá.
– Igaz, hogy eddig mellőzték a kisasszonyt, mert nem volt megfelelő ruhája – mond Báttaszéky. – De már intézkedés történt, hogy a kellő ruhák kiszabassanak és megvarrassanak Monaszterly és Kuzmiknál, amint a fővárosban mostanában lejátszódó lovagjátékok lezajlanak. A szabók addig csak a lovagnők számára dolgoznak, azért nincs új ruhájuk a színésznőknek.
Suhajda kisasszony később a barátnőit, a Kolibri Színház tagjait is megvendégelte a kávéházban. Ettek-ittak, kacagtak. De mit meg nem tenne egy „jó ember”, mint Báttaszéky Lajos a nők kedvéért!
A kávéház-tulajdonos szemrehányásokkal illette báró W. főpincért a hátrahagyott számla nagysága miatt.
– Fenség – mond a hírlapíró. – Ez a kávés nem is a cs. és kir. hadseregnél lett őrmester, mint utólag megtudtam, hanem csak az önkéntes tűzoltóságnál! Nem érdemes vele törődni.
