5
5
Ottó főherceg öltözőjében fogadta Báttaszéky Lajos hírlapírót.
A főherceg, bár edzett, testi fáradalmakhoz szokott férfiú volt, a minden idegszálát megfeszítő próba után egy gyékénypamlagon próbálgatta, hogyan lehetne olyan testi helyzetbe jutni, hogy ne érezze az izomlázat, amely a nagy testi megerőltetések utóhatása szokott lenni. Minden porcikája fáj ilyenkor az embernek, férfinak, nőnek egyaránt. Ottó főherceg a hölgyeket sajnálta leginkább.
– Fenség – kezdte a belépő Báttaszéky hírlapíró. – W. báróról van szó, aki szeretne eljönni a lovagünnepélyre, de nincs megfelelő ruhája, lova, sisakja meg egyebe, ami az ilyen ünnepélyen való megjelenéshez szükséges.
– Szegény W.! Hallottam már, hogy rosszul megy sora – felelt a jószívű főherceg. – Vajon hogyan segíthetnék rajta? Pénzem nekem se szokott lenni.488
– Fenség, egy aláírás megteszi a magáét. A többiről majd én jótállok – mond Báttaszéky. S átnyújtotta a váltót Ottó főhercegnek.
A főherceg megszokta ezredparancsnok korából, hogy huszártisztjei váltóit aláírogassa, nem is nagyon csodálkozott a váltón. „Csak legyen, aki kifizesse!” – mondta, és alákanyarította nevét a papirosra. „Ottó főherceg” írta, mint már annyiszor.
– Aztán eljöjjenek a lovagjátékra! – kiáltotta a távozó hírlapíró után.
…S a lovagjáték, mint még néhányan emlékeznek: kitűnően sikerült a század első éveiben a budapesti Tattersallban. A sok lovagi öltözetű vendég és résztvevő között ott állott W. báró is. De még mindig frakkban, bár adósságai kifizetése után, hírlapíró barátja tanácsára, felhagyott a főpincérséggel.
– Most értesülök, hogy Harsányi, az ön gazdája, fenség, nem is volt katona, hanem csak tanár vidéken. Kiábrándultam belőle – mond Báttaszéky.
A lovagjáték elmúltával a habsburgi főpincér helyére új főpincér került a „New York” kávéházba.
1930489
