4. A MEDVE NEM IJEDT MEG A FŐHADNAGYTÓL
4.
A MEDVE NEM IJEDT MEG A FŐHADNAGYTÓL
A MEDVE NEM IJEDT MEG A FŐHADNAGYTÓL
Mikor Nyíregyházán állomásozott: az állatait magas kőfallal kerített udvarán szabadon tartotta.
Itt hintázott az a kétmázsás medve a neki készített hintán; itt csavargott két farkasa, amelyet minden délben láncra verve vitt el a tisztiszolga gazdájuk után a kaszárnyába, mert a farkasnak mozogni kell. Az utca közepén mentek a bestiák, a falusi kocsik rémüldözve tértek ki előlük. Csak a kékruhás kutyamosó nevetett a maga széles pofájával.
– Jobban félnek ezek a báró úrtól, mintsem valakit bántani merészelnének.
Rendszerint reggelenként birkózott az állataival (mint később a budapesti Állatkertben is).
A medvének konok feje van, nem tudja elhinni, hogy az ember lehet nála is erősebb. Mindennap kiállott tehát az udvar közepén a két lábára, amikor a birkózás ideje elkövetkezett. Kiállott a maga nagy bolond fejével, rettenetes izgalmaival (amelyekkel jól visszaszorongatta a bárót, néha még földhöz is vágta, hogy a legénynek kellett kihúzni gazdáját a medve alól), igyekezett eltanulni a gazda fogásait, mert a medve tanulékony állat, lám, táncolni is meg lehet tanítani. (A vándor medvetáncoltatók, miután senki se adott nekik szállást, rendszerint a báróhoz kvártélyozták be magukat messzi vidékről jött állataikkal. Akkor volt mulatság a háznál.)
Bothmer medvéje körülbelül egymagasságú volt gazdájával, ha két lábra állott. Igaz, hogy a báró ilyenkor a vívómesterek rostélyfövegét és széttéphetetlen zubbonyát öltötte magára. De mégiscsak ott volt a medve izmai között, amely izmok ellen csak izommal lehet védekezni.
Néha bizony jól megizzadt a báró, ha a medvének jó napja volt, amíg végzett ellenfelével.408
– A huncfut kutya, a könyökömet akarta eltörni, de kapott is érte az orrára – mondogatta tréfásan a sörházban, ahová déli időben ellátogattak a tisztek.
– Le kéne venni annak a medvének a bőrét, mielőtt valamire elhatározná magát – tanácsolták a főhadnagynak tiszttársai.
– Azt nem tehetem, mert állatot nem bántok. Nincs jussa hozzá az embernek, hogy egy állatot bántalmazzon, miután az állatok rendszerint különbek, mint az emberek!
Hát a farkasokkal hogy állunk? – kérdezné a nyájas olvasó.
A farkassal nem lehet birkózni, mert nem reszkírozza meg, ellenben lehet vele különböző mutatványokat végezni. Bothmer még kutya módjára szolgálni is megtanította farkasait, de a karikákon úgy ugrottak át, mint a cirkuszban a mutatványos keze alatt. Öleseket szökkentek, a sarokba álltak, nem mertek a nyers húshoz nyúlni, amíg arra engedelmet nem kaptak!
