A JÓL ÉRETT KISASSZONYHOZ
A JÓL ÉRETT KISASSZONYHOZ
Kedvesem, nagyon-nagyon szomorú lettem, amikor megkaptam a maga levelezőlapját, mint valami gyászjelentést arról, hogy „jól érett” lett az elmúlt vizsgálatokon.
Elmúlt gyermekkora a levelezőlappal, és én többé nem hazudhatok magának se aranybányáimról, melyek az erdélyi hegyek között vannak, se repülőgépemről, amely a kastélyom kapufélfájához van kikötve, se a griffmadaramról, amely a tengerpartról nyomban értem jön, ha utazási kedvemben megdörzsölök valamely ócska lámpát… Nem tűnhetek fel többé maga előtt Szindbád, a csodahajós alakjában, de még titkos tanár úrnak sem, aki annak a módszerét is tudja, hogyan lehet a leckét megtanulni, anélkül hogy az ember könyvet venne a kezébe. Bölcs és okos kisasszony lett Ön, a Váci utcai leánygimnázium értesítőjében szép, kerek betűkkel szerepel a neve, és én mehetek nyugalomba a hazudozásaimmal. Egy jól érett kisasszonynak már jogában áll kételkedni a férfiak igazmondásában.
Sajnos, nem jelenhettem meg az „érettségi banketten”, ott a papák és mamák között, amikor kegyed éjfél utáni két óráig mulatozhatott kedve szerint, és az öreg dajka, aki hazakísérésével volt megbízva, már javában bóbiskolt a kerti kocsma külső részében. Sajnos, hogy nem áldozhattam ezt a csillagos, nyári éjszakát az Ön mulattatására, mert akkor megmondom vala magának, hogy többé nem fogom várni a Váci utca sarkán, hogy gondos felügyelettel hazáig kísérjem. Kifogytam öreges mondanivalóimból, kalendáriomos mondásaimból, százesztendős könyvekből vett anekdotáimból. Most már nem szórakoztatná, akármilyen vicceket mesélnék a tanár urakról és még viccesebbet a tanárnőkről. Nincs szüksége ama titkaimra, hogyan lehet puskázni az irodalmi dolgozat elkészítésénél, valamint a matematikai feladványnál. Nincsenek olyan nehéz feladatok, amelyeket némi okossággal elkészíteni nem lehetne; valamint olyan fiatal lányok sincsenek, akikhez az érdeklődés kulcsát néhány próba után meg lehetne találni: – de Ön már többé nem úgynevezett „fiatal lány”; érett hölgy, jól érett423 hölgy, aki papájával, mamájával elmehet a tilosnak mondott színdarabokhoz. Még megérem, hogy a lóversenyen is fogok találkozni önnel, mint akár valami öreg dámával, aki az álmai szerint éppen úgy játszadozik a lóversenyen, mint hajdanában a kislutrin.
Kinyílik ön előtt a világ, kedvesem, nincs többé szüksége arra, hogy egy öreg bácsi nagy naivan elmondogasson önnek rossz novellákat, vagy pedig azokat a regényeket mesélje, amelyeket maga a tanulmányai miatt nem ért rá elolvasni, annál inkább volt ideje ezekhez az öreg bácsinak, hosszú, semittevő életén át. Mi is volt ezekben a novellákban? Többnyire szerelem, mert a novellaírók nem tudnak egyébről írni; a novellák hősei és hősnői a világ teremtése óta mindig szerelmesek, természetesen boldogtalanul, mert másképpen nem érdekes az egész. És mi volt a regényekben? Ugyancsak szerelem, amely végtelennek látszó nyomtatott ívek után végre boldogsággal végződik – ezért szokás mindenekelőtt a regénykönyv utolsó fejezetét olvasni.
Emlékszik, hogy például a nyugat-magyarországi felkelés idején mennyit meséltem Önnek bizonyos Esmond Henrikről, Anna királynő ezredeséről, akinek két-háromszáz esztendő előtti élete nagyban hasonlított akár a mi ezredeseink életéhez, akik Budaörsnél állottak? Mondogattam Önnek, hogy okvetlenül olvassa el Esmond Henrik történetét, mert mindjárt regényesebb, tehát szívbéli szempontokból ítélheti meg a mi felkelőink történetét… És már csak azért is érdemes elolvasni az angol ezredes történetét, hogy majdan, amikor a nyugat-magyarországi eseményekről regényt ír valamely magyar író, tudjon különbséget tenni a magyar és az angol író munkája között… És nem tudtam rávenni, hogy a regényt elolvassa, pedig a maga szíve is, mint ez idő tájt a legtöbb pesti nőnek, hol a királycsapatok, hol a kormánycsapatok részén volt érdekelve, amint az események váltakoztak. A szív, az csak reménykedjen vagy pusztuljon – de a könyvolvasáshoz magának se volt több ideje, mint általában a pesti nőknek. Remélem, hogy most, midőn darabidőre félretette tanulókönyveit, előveszi végre Esmond Henrik történetét, hogy felkeresse benne az ezredeseket és főhadnagyokat, akikbe eleven alakban szerelmes volt; megtalálja a kapitányokat, akiket ellenállhatatlan kényszer vitt vagy IV. Károly táborába, vagy pedig a felkelők soraiba. Ha ezt a kétszáz esztendő előttről keltezett regényt elolvassa, megtanulja belőle a legújabb magyar történelmet.
…mert még nagyon sokat kell tanulnia, kedvesem, ha valóban az életben is „jól érett” akar lenni, mint iskolabizonyítványában. De424 hát hol tanulhasson egy fiatal hölgy, akinek minden lépésére vigyázni kell, és még csak táncolni se járhat olyan helyekre, ahová szeretne; meg kell elégednie az unalmas társaságokkal, pedig ugye, mennyivel jobb vona például valamely bárban lejteni? – Csak a könyvek, kedvesem, amelyekből magának most meg kell tanulnia az életet, a jó írók könyvei, akik látnak, néznek, gondolkoznak embertársaik helyett is, és akik végeredményben jobban meg tudják magyarázni az élet csínját-bínját még a mindentudó vőlegénynél is, mert a vőlegények néha kénytelenek hazudni, de a jó író sohasem hazudik.
Azt tanácsolom tehát magának, kedvesem, hogy rakja körül magát jó könyvekkel, amelyeket valóban figyelmesen el is olvas. A könyvek elolvasása után lesz valóban joga mindazokhoz a privilégiumokhoz, amelyek egy „jól érett” hölgyet megilletnek.425
