A PÜNKÖSDI KIRÁLYNŐNEK
A PÜNKÖSDI KIRÁLYNŐNEK
Vajon az idén is elfoglalta pünkösd vasárnapján rendes szobáját, én Pünkösdi királynőm, ott a Svájci-házban, amely a legrégibb épületnek mondatik ott a Sós-tó partján, de emberemlékezet óta mindig ebben a lakban vesznek kvártélyt azok, akik életüket szerelmi gondolatok között mulatozva vagy borongva töltik?… Vajon kirakta már a cipőjét, a „numero négy” elé, hogy az éj csendjében eme levélkémet táncos, fülledt, még felhevült lábtyűibe csempészhessem? És a „numero három” kulcslyuka mögül lelkendezve várjam, mikor nyúlik ki a csendes ajtó mögül a réklis kar a titkos levélkéért?
Vajon megérti-e már szenvedéseimet ott a cincérbogaras tölgyerdő mélyében, midőn egy korhadó fapadon azokhoz a betűkhöz szerettem volna leginkább hasonlatossá válani, amely betűket még azok vésték ide, akik már régen elmentek a tölgyerdőből? Megtudta már, hogy mért nem akartam lenni violaszál a Svájci-ház előtt a virágágyban, de nagybőgős sem az ablaka alatt? Rájött már, hogy miért kerestem a magányos nádast árva csónakom orrával, amíg a hitvány tavon úgynevezett „velencei éjszakát” rendeztek hangos huszárok és a huszárok társaságában mindig hangosabb civilek? Ráeszmélt már, hogy a faleveleken és a tiszteletre méltó lombokon át nem azért veti a napsugár aranyhidait a sétaútra, hogy maga azokat átlépdelje, mint akár azoknak az öreg plébánosoknak az ernyőit, akik ezt breviárium olvasgatása közben maguk mellé helyezték a kerti padra? Gondolkozott már azon, hogy miért nem ittam én úgynevezett büdös ásványvizet, amikor mindenki azt itta a fürdőhelyen, még azok a táncrendezők is, akik mindig olyanformán járnak-kelnek a hölgyvilág körül, mintha műkedvelői előadáson lépnének fel? Kistudírozta már, hogy a helyi lap szerkesztőjével azért ittam reggeltől estig savanyú bort, ettem vele fokhagymás rostélyosokat, és kötöttem vele életre-halálra szóló barátságot, hogy nagyságodnak a neve sohase maradjon ki a közlönyből, amikor a bálkirálynő nevét hódolattal leírják? Rágondolt már arra, hogy kedvenc dalait soha senki nem húzatta megértőbb lelkesedéssel420 a cigánybandával, amikor Ön már aludni tért, míg addig fitogtatva hátat fordított a kacsingató zenészeknek? Tudja-e már végtére, hogy miért lettem önkéntes tűzoltó? Miért szólítottam – az Ön asztalánál (persze a sarokasztalnál) – a felszolgáló pincért mindennap más szellemes hívással: pinceőrnek, pincésnek, pincellérnek, pincnek és pinek? Miért verekedtem össze egy krémnadrágos fürdővendéggel, aki a borbélynál megelőzni akart, és miért utaztam el egy ízben hajnyírás szempontjából Budapestre, mert akkori felfogásom szerint csak itt értenek igazán a hajnyíráshoz? Miért hordtam esernyőt, ha csak a tó partjáig kísérhettem Önt, és miért raktam a szívem fölé azt a zsebkendőcskét, amelyet Ön elhajított? Remélem, most már tudja, hogy ki rugdalta meg cipősarkával szobája ajtaját, amidőn azon át egy nőhódításairól ismert gavallért besurranni látott?
Fürdő Szépe – pünkösdi királynőm, most kezdődik megint a maga ideje. Nyilván már becses mamája kiosztogatta azokat a pofonokat a nagymosásnál (az Ön ruhája nagymosásánál), amelyek ilyenkor szokásban vannak, és bizonyára elájult már néhányszor Ön is a varrónő és a vasalónő munkája felett, akik a fürdőzéshez való ruhákat előkészítették. A vasúti állomásról már nagy üvegzörgetéssel közeleg az omnibusz, tetőzetén az Önök emberéletre való utazókofferje foglal helyet. Bizonyára kéznél van az a piros kötéses regény is, amelyet fehér ruhában, nagy, zöld fa alatt álmodozva lehet forgatni, miközben arra is gondolhat, hogy elfelejtette az alsószoknyáját kiadni a mosónőnek. Lehet angolos sétákat tenni reggelenkint, lehet különböző kúrákat tartani, miközben meg lehet újra győződni arról, hogy a fürdősasszonyok manapság is a legjobb tudósítók, és hiba nélkül tudják a leckéjüket, ha a szomszéd hölgy testén viselt selyemalsókról vagy a bolhacsípésekről van szó. Lehet olyan sokszor öltözködni, amiről otthon fogalma sem volt, és megfigyelhetni, hogy a mindenható fürdőorvos mely hölgyet részesít különösebb kitüntetésben. Lehet kártyás, kóborló férfiakat a délutáni órákra szobájukba zárni azzal az ígérettel, hogy majd bekukkant hozzájuk, és lehet megint a cipőt beparfümözni, mielőtt azt éjszakára ajtaja elé helyezné: valószínű, hogy majd akad egy bolond férfi, aki éjszakai csetlései-botlásai közepette majd felemeli a kívánatos cipőcskét, és kezében jobbról-balról megforgatja, pedig egyébként mi köze sincs a cipőszakmához.
Igen, megint lehet a Svájci-ház alattomos, zöld zsalugáterein kilesni, hogy ebéd utáni hangulatában hogyan ígér lángoló házasságot és földrengésre se múló hűséget a szobaleánynak vagy a pincérnőnek az a421 férfi, akiről még rövid idővel azelőtt azt hitte, hogy intésére a tó legmélyebb pontján is kibúvárkodná vízbe esett gyűrűjét. Igen, ismét megtapasztalhatja, drága hölgy, hogy mily gazemberek a férfiak, amikor mosónőket látnak a patakban hajladozni vagy mezítlábas szobalányokat a homályos folyosón végigmenni. Hogy az erdőben eprészkedő parasztlányokról ne is beszéljek.422
