3
3
Míg az önzetlen férfiak a maguk istenadta tehetségével fáradoznak a társadalmi élet irányításában: vajon mit cselekednek, ugyanezen idő alatt a nők, a híres óbudai lányok, akikért annyi gondot vesznek nyakukba Himeny és Fajdkakasi?
Ebben az időben országos szépségversenyt rendeznek Pesten, ahová mindenfelől megérkeznek azok a hölgyek, akik a magyar királyságban a maguk vidékén a legszebbnek mondatnak. Az ilyen szépségverseny mindig tisztázza a fogalmakat, mert ezen a réven meg lehet tudni, hogy Magyarország mely vidékén termettek abban az időben a legszebb lányok. A Dunántúl vagy az Alföldön? A Balaton mentén vagy a Tisza forrásainál? Ungban vagy Szegeden? A lányokat már otthon kiválasztják, mielőtt a nagy búcsújárásra elindítanák Pest felé, arra a nagy térségre, ahol az országos bizottság együtt ül, és szemügyre veszi a kocsirakományszámra érkező lányokat. Jönnek, jönnek Magyarország leányai vonaton és kocsin, gyalog és villamoson, néha lármás lovagokkal, akik a karzaton helyezkednek el, és túlkiabálnak mindenkit a választáson, néha csak magános virágszálként lépdelnek be az elkerített tornapályára, hogy onnan a királyi koronát elhozzák. Nagy dolog ez, mert itt semmiféle protekció nem használ, csak a tulajdon szépség és ifjúság, amikor a leányok sora elvonul azok előtt a nagy szakállú férfiak előtt, akik már életkoruknál fogva is sok szép nőt láttak az életben. Festők és színigazgatók, táncmesterek és öreg költők ülnek a bíróság helyén, és egész nap azon fáradoznak, hogy a sok száz gyönyörű lány közül533 kiválasszák a leggyönyörűbbet. Huszonnégyen vannak az esküdtek, akiknek el kell dönteni esztendőről esztendőre, hogy ki is volt a legszebb leány, akit pünkösd vasárnapján láttak. És amíg a szemle tart, a bíróság emelvényét körülállja a sok ezernyi nép, amely maga is látója a szép leányoknak (ugyan, ki ne tudná megmondani Magyarországon, hogy ki volna a legszebb a leányok közül, akiket bemutatnak?). A bírákat körülállják a vőlegények, az „unokafivérek”, az „ismerősök”, a felhevült lovagok, akiknek mindegyike meghalni hajlandó a maga imádott hölgyéért. Ugyancsak a tornatéren vannak az apák, az anyák és az atyafiak, akik többnyire messzi vidékről jöttek a fővárosba, a királynőválasztó „Rákos”-ra, és üres kézzel nem akarnak hazamenni. Ha már királynői koronát nem nyerhetnek a maguk leányának: legalább egy udvarhölgyi kinevezést elvinnének tarisznyába, ami otthon felér egy grófnésággal.
Tehát abban az esztendőben, amelyben szokás szerint csaknem ezer olyan szép leány termett Magyarországon, aki magát a legszebbnek vélte: a királynőbíróság egy óbudai lányt választott ki a jelentkezők közül, és a tornatéren az óbudai kisasszonyt jelölte meg arra nézve, hogy a koronát a fejére helyezze a „prímás”. Megperdültek a dobok, megzendültek a harsonák, sok ezer torok kiáltotta a szépségkirálynő nevét, mert valóban mindenkinek tetszett a lyányka, aki olyan szelíd volt, mintha a galambok közül repült volna a térre, amely galambok a tornatér felett karikáztak.
Az óbudai lovagok, mikor az ő városukbeli kisasszony nyerte el a koronát, persze nyomban előretolakodtak a tömegben, egyik oldalról Himeny, a nagy reformer, más oldalról Fajdkakasi vezették a lovagokat, szónokoltak a bíróság igazságszeretetéről, beszédet intéztek a néphez, megmondták mindenkinek, akit érdekelt, hogy még szebb leányaik is vannak odahaza Óbudán, de egyelőre elegendőnek tartották a jelenlegi királynővel való kirukkolást. Az óbudaiaké volt a dicsőség ezen a napon, amikor a sokezernyi várakozó szétoszlott a tornatérről.
És otthon, Óbudán nagy változások kezdődnek ezzel a nappal, amely a történelemben is meg van jelölve.
Midőn az országban híre futamodott az óbudai lányok szépségének, mindazok a férfiak, akik eddigi életüket a házasságon való gondolkozással töltötték, nyomban felkiáltottak:534
– Mielőtt végleg lemondanék a nősülésről: talán körülnézhetnék egyszer Óbudán! – mondták magukban a hercegek, grófok, de a kisebb rangok tulajdonosai is.
– Talán én is megtalálnám a magam királynéját abban a városban! – szóltak az erdő-, földbirtok- és háztulajdonosok mellett a kisebb tulajdonosok is, akik például csak egy bajusznak voltak a tulajdonosai.
– Végre megtudtuk, honnan kell ismét szép feleséget szerezni, amióta Tróját elrabolták a görögök – kiáltottak fel azok az úriemberek, akik valódi vagy képzeletbeli sarkantyújukat mindig a legszebb lányok után szeretik pengetni.
Jöttek a leánynézők az ország minden tája felől Óbudára, és a kis apró házakon megint füstölni kezdtek a kémények, kifényesítették az ablakokat, és az öregasszonyokat elbújtatták a szőlőkben, a zöldségeskertek végére, hogy ne legyenek útban, amikor a leányok megszemlélése végett kapuról kapura járnak a leánynézők.
A vőlegények pedig jelentkeztek még levelekben is, hogy a helybeli levélhordó táskája megkövéredett a sok szerelmes levéltől. A királynőt sürgönyileg szólították fel a házasságra, amikor arcképe az országban kézről kézre járt. Friss életpezsgés keletkezett a városkában, Himeny és Fajdkakasi urak most már beszélhettek a falnak, senki se hallgatott rájuk.
– Úgy látszik, a helybeli lányok jobban tudják a maguk dolgát, mint mi, akik helyettük akartunk gondolkozni – vélekedett Himeny, amikor elszéledtek tanítványai.
– Magam is azt hiszem, hogy a szerelmet bízzuk azokra, akiket illet a szerelem, nem sokat használunk a prédikációval – felelt Fajdkakasi.
A Szépészeti Társaság még mindig nem alakult meg Óbudán, mert ugyan hol van az a férfi, aki elnök legyen a városban, ahol királynők teremnek?
(1930)535
