2
2
– A házasság, a szerelem, a nőkkel való foglalkozás éppen azoknak a gyenge szívű embereknek való, akik testi erejüknél fogva nem emelhetnek mindig sókockákkal megterhelt kocsikat abból a szempontból, hogy a világgal való egyensúlyukat megtartsák, hanem meg kell elégedniök könnyű virágszálakkal, amelyekkel éppen úgy egyensúlyozhatnak, mint akár egy kötéltáncos – mond Fajdkakasi, aki darab ideig ellenfele volt Óbudán Himenynek a tudományosságban, s neki volt társasága, mert Óbudán mindig lehet találni embert, aki segít a leányok nézegetésében, amikor azok alkonyattal abbahagyják napi munkájukat, hímzésüket, tűvel, cérnával, selyemmel, írógéppel vagy szivaroknak szánt dohánylevéllel való foglalkozásukat: az utcára szöknek, a cipőjük sarkával kopogtatnak macskafejű köveken, ablakok alatt hangot hanggal, mosolyt mosollyal cserélnek a templom környékén, a Flórián téri színház táján, a szatócsnál, a péknél, megálldogálásoknál, amikor cipőzsinórt, harisnyakötőt és más félig-meddig testükké válott dolgot igazítanak. – Nem értem, miért haragszik az a vén bolond az óbudai lányokra, amikor sehol se tudják a harisnyakötőt oly gráciával megigazítani, mint városunkban? – mond Fajdkakasi, aki a „kincstári időkből” maradt Óbudán, amikor a Koronáé volt minden talpalatnyi föld, királyi tiszttartók hajhózva hajtottak paripát, hajót, szarvasgímet az óbudai utcákon.
Fajdkakasi ebből a szép, úri világból maradt itt félrecsapott vadászkalapjában, szarvasbőr nadrágjában, duhajkodó dalaival, de a női nem iránt érzett hódolatával is, amelyet már szinte beteges vonzalomnak lehetett volna nevezni, ha Fajdkakasinak a sors alkalmat nyújtott volna, hogy szavakba foglalja azt a halhatatlan imádatot, amelyet a nők iránt érzett, akár Óbudán, akár a főváros egyéb részeiben, amerre „Éva leányai” feltalálhatók voltak.530
Fajdkakasinak az volt a meggyőződése, hogy a nők igazgatják a világot, és olyan hatalmuk van, hogy mindenért kárpótolhatják az embert, még a „kincstári időkért” is, egy virágocskájuk felér egy királyi káptalansággal, egy halk mosolyuk többet jelent, mint a harangoknak a zúgása, amely a férfiú diadalát jelentené más férfiak felett; mert éppen arról van szó, hogy ki legyen a Szépészeti Társaság elnöke, aki majd hivatala hatalmánál fogva elintézi mindazokat a kérdéseket, amelyek férfiak és nők között szokásosak, engedélyt ád a szerelemre, vagy patkót ver a hölgyek sarkára, átveszi a fiatalasszonyok panaszait elhanyagoltatásuk miatt, és általában intézkedik, hogy senki ne hervadjon el az epekedéstől, a nem viszonzott szerelemtől Óbudán.
Régebben ezek a teendők az Albrecht főherceg nevét viselő Hadastyán egyletre voltak bízva, de a hadastyánok nem kezelték elég tárgyilagossággal a kérdést, Smolka alhadnagy, a hadastyánok elnöke, minden kisasszonnyal próbát akart tenni, mielőtt a báli vagy majálisi meghívóját kiadta volna. Az egykori Radetzky-ezredbeli hadfi még mindig a milánói és lombardiai megszállás emlékére: névtelen levelekben íratta meg azokat a pletykákat, amelyeket a helybeli nőkről itt-ott hallott, és a névtelen leveleket mindig önmagának címeztette. A Szépészeti Társaság éppen azért alakult, hogy a névtelen levelek uralmának örökre véget vessen a városban, jóvátegye a megrágalmazott nőkkel szemben elkövetett igazságtalanságokat. Himeny és Fajdkakasi pályáztak az elnöki állásra, mert mind a két férfiú erőt érzett magában arra nézve, hogy az elharapódzott szívbaj ellen a megfelelő orvossággal szolgáljon.
Himeny, mint jelleméhez illett, úgy akarta megállítani a szívbaj további terjedését, hogy a szerelmet darab időre végleg kiküszöbölni szándékozott Óbudáról, összeírta a temetőben azoknak a névsorát a fejfákról, sírkeresztekről, az elhagyott, árva sírdombokról, akik éppen szerelem miatt haltak meg az utóbbi években, a piacon bemutatta Stranszkit, akinek a szívbajában haja helyén olyan sörénye nőtt, mint egy szürke lónak, régi ruhadarabokat szorongatott karján, amelyeket az egyébként takarékos, óbudai nők addig „alakíttattak” (persze, a váltakozó szerelem kedvéért), amíg ezek a ruhadarabok már arra sem voltak alkalmasak, hogy otthoni sláfrokkot szabjanak végül belőlük.
Fajdkakasi, a kontraelnök csak nevetett Himeny agitációján, a531 helybeli táncmesterrel járt karonfogózva, a zenészeket és a virágárus kofákat kérdezgette véleményük felől, és hangosan hirdette, hogy az elharapódzott szívbajjal csak akkor küzdhet meg sikeresen a hatóság és a társadalom, ha a szívbaj előidézőjét: a boldogtalan, gyötrelmes, csalódásos, álmatlan, fogcsikorgató szerelmet eltiltja, mindenki találja meg az életben azt, amit keres, vaskos, fekete tündérhez álljon őrségül a szőke paszulykaró, altistáné legyen a párja a tenornak, az öregemberek, akiket eddig csak a nyári legyek szerettek nyugtalanítani: töretlen, kemény, fiatal nőkkel próbálják ki, hogy van-e kedvük még az élethez, mindenki üljön nyakig a szerelem tejfölös fazekában, a kandúrok nyávogjanak a holdvilágos háztetőkön, de ne a fiatalemberek, akiknek karjaiból elszökdöstek a nők…
Nem lesz többé szívbaj Óbudán, ha még álmában sem kell többé birkózni a fiatalembernek a lányka csókjáért, mert éppen szerelmi gyötrődések idézik elő, hogy a szív előbb-utóbb elgyengül. Nem lehet a végletekig visszaélni a női csábok adta előnyökkel, a lányok pergése által előidézett szédületekkel, a kacérság fegyvereivel, a kacsintó hitegetésekkel, a cicázásokkal, a dorombolásokkal, a meg nem tartott ígéretekkel, az elmaradt randevúkkal. A szívbaj áldozatai többé nem töltik meg a temetőt, ha a két nembeliek kölcsönösen megértik egymást, és segítenek az élet elviselésében, „legalább a helybeli szerelemmel ne legyen baj, ha már egyébként annyi mellőzést tapasztalunk is, mióta Óbuda feladta önállóságát, és Andrássy Gyula kedvéért egyesült a mezővárosnak se jó Pesttel és a régen unott Budával” – mond Fajdkakasi, hogy történelmi érvekkel is támogassa kérvényét, amelyet a Szépészeti Társaság elnökségének elnyerése végett a lakossághoz intézett.
– Hm, veszedelmes dolog históriai példákra hivatkozni, mert akkor majd kiderül, hogy az óbudaiaknak éppen az a bajuk, hogy mindig egymás közül házasodnak. A világ fennállása óta óbudai lány nem ment máshoz férjhez, mint óbudai emberhez – mond Himeny, aki szívből törődött a közügyekkel, és nem akart feltenni mindent egy lapra, a szerelem kártyájára.
– Nincs a szerelemnél meghatóbb érzemény, mert korunkban, amikor a nemes érzések, a vallásosság, a hűség, a hazaszeretet, a barátság, a tisztelet érzései lassan kivesznek a világból: a szerelem érzete az, amely még darab időre visszavarázsolhatja a régen letűnt idők illúzióit – mond Fajdkakasi, mikor észrevette, hogy enyhíteni kell532 álláspontját. – A nők gyöngédségére nagyobb szükség van, mint valaha. Minden nő, még a legközönségesebb is: rokonságban van a holddal, a túlvilággal, a babonával. Csak a nők javíthatják meg az állati sorba jutott férfiakat. A nőkkel való beszélgetés, foglalkozás, társalgás megenyhíti a férfiak faragatlanságát, érdességét, zabolátlanságát, komiszságát. Nemzeti és keresztény szempontból is minél több alkalmat kell adni a nőknek, hogy a férfiakon a javítás munkáját elvégezhessék.
Így Fajdkakasi, amikor rájött a titkok titkára, hogy milyen szerepe is legyen a nővilágnak az élet kenyérharcaiban elkalandozó férfiak mellett.
