1
1
Ott, ahol a könnyű őzikelábak és még finomabb női lábak mellett a főhercegi katonacsizma is otthagyta nyomait, egy széles talpú, fontos terjedelmű, szinte falusi csizma nyoma után is nézelődhetünk sétánkban a gyalogösvényeken: az Arany János csizmájának a nyomai után.
A Margitszigeten, miután a folyam közepén fekszik, ilyen őszi időben már köd van, az a mozdulatlanul is mindig ásító köd, amely úgy122 elborítja a legterjedelmesebb fákat, hogy néhány lépésnyiről se lehet őket észrevenni, és szeles ember könnyen beleütközhetik egy még erősebb gallyba, egy mozdulatlan fatörzsbe, amely csodálatosan előlépett a ködből a kellő pillanatban.
Ködbe borul az úgynevezett „Kisszálloda”, ahol Arany János lakott a csizmahúzójával, orvosságos üvegeivel és folyóirataival egy földszintes szobában, mert elég volt neki emeletre járni Pesten, amikor dolga a szigetről elszólította. Itt gyakran volt mellette a felesége is, ugyancsak egy fáradt asszonyság, aki azonban két hétig is ébren tudott maradni egyhuzamban (csak lopva bóbiskolva), ha Arany Jánost, „Arany bácsit”, mint néha nevezte férjét, asztmatikus rohamai látogatták.
De a „Kisszállodában” való tartózkodása alatt mégiscsak többnyire egy Okos György nevű, kis termetű szolgalegény forgatta meg, ültette fel ágyában, ha az átkozott betegség miatt fulladozott. Sőt a csizmahúzásban is segített neki, mikor a beteg öregúr zsörtölődve a szabadba kívánkozott.
(Ez az Okos György később annyira vitte, hogy aranysapkás portás lett azon a helyen, ahol valamikor csak a csizmák tisztán tartását bízták rá, és portás korában maga is „Gyuri bácsi” lett, ha ugyan még némelyek emlékeznek rá.)
…Már mindnyájan elrepültek a „Kisszállodából” a messzi Pestre (a szép Szokolayné, Visontainé és a többi delhölgyek), akikért érdemes volt ott-tartózkodni a „szigetspitzen”, a „Kisszállodában” – mert akkoriban kisebb volt a sziget, a földhányás munkája még el se kezdődött: csak Okos György és Arany János maradt még a házban. Okos azért maradt, mert télen is ő volt az elhagyott ház kulcsára, míg Arany Jánost betegsége tartotta vissza, hogy a ködbe, füstbe, egészségtelenségbe borult messzi Pesten, az Akadémia palotájában levő lakását elfoglalja.
Így éltek kettecskén az esténként varjúkárogástól hangzó szigeten ősz beálltával, amikor a divatdámák után a nagy publikum is elhagyta szent Margit kertjeit, csak egy kálvinista és egy lutheránus ember (Okos György) maradt ott, hogy az esetleg idevetődő idegennek, aki a híd felépítése előtti időben a ritkán járó dunai gőzhajón vagy a csónakon idevetődne: Margit királyleánynak történetét elmagyarázzák. Az emeleti szobákban egerek szaladoztak, amíg a földszinten felültette ágyában Okos György az éjjelektől szenvedő Aranyt... Csak az tudja, aki megpróbálta, hogy mit jelent az „asztma” nevű betegség hatvan és egynéhány esztendős életkorban, éjfélkor, egy mindenkitől elhagyott123 vízparti szállodában. Okos György szolgalegény trappolt is papucsában, gyertyát tartva a kezében, amikor a tekintetes urat a földszint numero 4-ben fuldokolni hallotta.
