MA SZÁZ ÉVE • A Madách-centenárium
MA SZÁZ ÉVE • A Madách-centenárium
Az 1823. év január havának 21. napján beköszöntött az áldás Madách Imre uramnak, az idősebbiknek, alsósztregovai ősi kúriájába. Megszületett a családnak harmadik gyermeke, a két nagyobbik leány után az első fiú, Imre. Nincs róla sem írott, sem szóbeli hagyomány, hogy a régi idők szokása szerint megfigyelte-e valaki a csillagok állását, mikor ez a gyermek a világra jött. Ha nem vizsgálta is az égboltozatot azon a napon senki, mi, a késő utódok tudjuk, hogy a csillagok állása kedvező volt azon a napon. Itt is, ott is fényes csillagok voltak kelőben a magyar égboltozaton, egyik-másik már kezdette hinteni fényét, melyből ragyogó világosság lesz valamikor, s néhány letűnő csillag is pompázott az ég alján. Petőfi csillaga huszonegy nappal azelőtt tűnt fel a kiskőrösi zsúpfödeles házikó zsalugáteres, homályos szobájában. Arany János hatéves fejjel már a szalontai iskolába járt, példájára gyermekpajtásainak, mert hiszen írni, olvasni már megtanította két esztendővel azelőtt a bogárhátú kis kunyhójukban hajlott korú édesapja. De mit tudhattak erről a nógrádi úrilakban? Ott legfeljebb a nagy politika eseményeit kísérhette figyelemmel a sztregovai földesúr: Európa koronás főinek és minisztereinek kongresszusait, melyeket Metternich herceg, I. Ferenc császárnak mindenható kancellárja hívott össze Aachenbe, Bécsbe, Veronába, hogy elfojtsa segítségükkel azt a forradalmi szellemet, amelynek oly nagy ellensége volt.
Magyarországnak hosszabb idő óta alig voltak izgatóbb eseményei: ott a cenzúra meg a titkosrendőrség, ha lehet, még tökéletesebb munkát végzett, mint akár Ausztriában. A közélet megmozdulását sem igen vehették még észre a Nógrád megyei kastélyban, másutt is alig. Széchenyi István, a Hessen-Homburg-ezred daliás huszártisztje akkoriban tért vissza olaszföldi útjáról, ahol nagyon sokat látott és tanult, s elszoruló szívvel tette meg az összehasonlítást aközött, ami ott tűnt a szemébe és aközött, amit itthon talált. Érezte, hogy nemzete mennyire hátramaradt131 a szellemi és az anyagi munka terén. Kossuth Lajos huszonegy éves ifjú ember volt még, és Sárospatakon tanulta a jogot, a húszéves Deák Ferenc Győrött jogászkodott, és vármegyéjének szolgálatára készült.
Az irodalmat vajon méltatták-e figyelemre Alsósztregován? Semmi kétség. Hiszen jobbára a kúriák lakóinak dolgoztak még akkor íróink. Abban az esztendőben, mikor a Madáchok vagyonának fiúörököse megszületett, Kazinczy félig a múlté volt már, s kiejtette kezéből a vezető szerepet, mely lassan-lassan Kisfaludy Károly és a pesti írók kezébe ment át. Kölcsey akkoriban hagyott fel szigorú bírálataival, melyek igaztalanul támadták Csokonai érdemét, s vérig sértették Berzsenyit, ki most kedveszegetten s mogorván húzódott vissza az emberektől Niklán, s jó ideje nem hallatta fenséges dalait. Vörösmarty életének huszonharmadik esztendejét volt betöltendő, s még nem pezsdítette fel a nemzeti érzést Zalán futásával, de már dolgozott rajta. Katona József már megírta Bánk bán-t, mely megjelent, de nem kellett senkinek. Méltatlankodásában és indulatában éppen most írja a Tudományos Gyűjteménynek értekezését, melynek ezt adja címül: „Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni?”
A csillagok ily csoportosulásban köszöntötték az alsósztregovai kisdedet. Holnap lesz száz esztendeje. ? száz év alatt kétszer emelkedett fel és kétszer bukott el a nemzet. De mikor most, a hegy magasáról újból letaszítva, keservében felveti szemét az égre, ott látja ragyogni azokat a csillagokat. És látja, hogy a számuk megnőtt eggyel: Madách Imre csillagával. Hatvankét esztendeje múlt, hogy elvitte Madách Arany Jánoshoz Az ember tragédiájá-nak kéziratát. S a nagy költő boldogan írta neki nemsokára: „Győztünk, barátom!” Tompának pedig: hogy Madách műve hatalmas gondolatokkal teljes mű, s hogy írója az első tehetség Petőfi óta, ki egészen önálló irányt mutat. És ekkor ragyogott fel teljes fényében az a tündöklő csillag, mely Alsósztregován tört fel az égre éppen száz esztendővel ezelőtt.
(1923)
