A PORBAN
A PORBAN
Török Gyula regénye a hanyatló esztendőnek kedves meglepetése; két vaskos kötetben magyar regény. Mintha az irodalom boldog korszaka közelegne, amidőn a hosszú, többkötetes regényeket írták az írók. Az olvasó annál nagyobb kedvvel fogott a regény olvasásához, minél hosszabbnak ígérkezett a könyv. A régi lugasok, függőlámpák és karos gyertyatartók az éjjeliszekrényen sok boldog órát láttak, midőn egy-egy hosszadalmas regényben leveleztek a kezek, amelyek porrá váltak. A regény valóban, mint egy hűséges barát kopogott be a házba; elfelejtette a szomorú jelent, ha történelmi háttere volt; megvigasztalt a szerelmi bajokban, ha éppen arra volt szükség; elringatott a meséjével; az apró kisbetűk jóságos tündérkék módjára enyhítették a beteg vagy az álmatlan ember szomorúságát.
A regény reneszánsza korunk. Az úgynevezett tárcanovella már hazájában, Franciaországban is divatját múlja. Anatole France Szent Klára kútja címmel megjelent kisebb elbeszéléseit is igyekezett egységessé, egy regénnyé tenni. A pesti könyvkiadók csak regényírásra buzdítják íróikat. Tegnap még Jókai, Mikszáth sem mert hosszadalmas regényt írni. Az olvasási kedv oly felületes volt, mint az újságok tárcarovata. Manapság alig találni novelláskönyveket, mert a publikum nem érdeklődik a rövid lélegzetű írásművekért. Hosszú, minél hosszabb legyen az olvasmány, mert újra megkedveltük az olvasást. A Milliók Könyve, az Olcsó Regény, a Legjobb Könyvek, a Kultúra Regénytára, az újonnan alakult irodalmi vállalkozások mind a regény szolgálatába szegődtek. Az írók nem tudnak annyi regényt produkálni, amennyit fel ne venne a közönség vásárlási kedve. Bizonyosan ez a tünet ragadta meg a Táltos című irodalmi vállalkozás figyelmét, amely Török Gyula kétkötetes regényét, harmincöt sűrűn nyomtatott íven közrebocsátotta.627
Még egy vallomással tartozom. Nem szeretem a legtöbb új magyar regényt. Jókai után nehéz itt boldogulni. Az íróideáljaim külföldön születtek. Angolok, oroszok. Szomorú leszek, ha új magyar könyvet olvasok. A porban című regényt azonban oly lelki kedvvel olvastam végig, mint egy diák.
Ennek a regénynek sok hibája van, de annyi kitűnő tulajdonsága, hogy a gyengeségeket szívesen felejtjük.
A magyar vidék regénye ez; mint Turgenyevből megtanultuk a régi Oroszországot, Török Gyula regényéből a háború előtti magyar élet tűnik fel előttünk, mint egy kedves ismerős, akivel már többé nem találkozhatunk. S ez is egyik oka annak, hogy Török Gyula regényét nem nevezhetném modern regénynek.
Általában abból a generációból, amelyhez Török Gyula is tartozik: háromféle műveltséget és ízlést lehet megállapítani Magyarországon. Török Gyula bizonyosan látta a klasszikus műveltségű magyarokat, hisz még manapság is találkozni e jégszürke, elhalkult emberekkel, akik Horácot idézik, Berzsenyit és Vörösmartyt fejből tudják, Walter Scott, Jósika és az öreg Dumas volt a regényírójuk, életfelfogásaik nemesek, mint a sárga arany, haláluk bölcs, mint Szókratészé. Szerelmük holtig tart, mint tanulásuk. Ez volt a régi generáció, amelyet Magyarországon az láthatott, aki vidéki házak könyvespolcain is körülnézett. Így nőttek fel a Rákosi Jenők.
A második generáció körülbelül mi vagyunk, a mai negyvenesek, akik Balzacot merengő tanulással olvastuk, Zolát vitattuk, ábrándoztunk Turgenyevvel, Dickens és Thackeray Vilmos regényírásánál mesteribbet nem tudtunk, Petőfi és Paul Verlaine volt a költőideálunk. Hajlottunk cinizmusra és szentimentalizmusra. Néha oly érzelgősek voltunk világnézetünkben, mint egy vénkisasszony. Máskor kirobbant bennünk az életmegvetés, mint egy anarchista bombája. Nacionalizmust harsogtunk, és a külföldi írókat mohón faltuk. Már Jókai sem tetszik mindig, Mikszáth nem elég költő, Herczeg nem színes, Ady jön trombitálva, mint egy patkányfogó, és mögötte egy nagy csapat. Kuriózumként olvassuk Tolnai Lajos és Eötvös Károly regényeit. Új hangok, csábos jelzők, meglepő lelki élmények jönnek divatba; fűt az erotika, és a leírások mérnöki pontosságúak az elbeszélésben. Inkább fáradtak vagyunk, mint tolongók; mintha a századvég, amelyet átéltünk hóbortjaival és maszkarádjaival, csendesen nyomot hagyott volna valamennyiünk lelkén. Molnár Ferenc humora vidít, mint a triple sec.628
Az újak?
Nagyon nehéz róluk véleményt mondani, mióta a kabaré tüllpendelye és a mozi ordító közönségessége bele akar avatkozni az irodalomba. Majd ha az izzadt táncosnők és elszánt fotográfusok leveszik kezüket az irodalomról, visszatérnek a mesterségükhöz a vargák, bizonyosan marad a szitán aranyszem is.
Török Gyula körülbelül a második generációhoz tartozik, bár éveinek száma a „jókedvű muzsikusokhoz” sorozná. Nyilván sokat tanult: írni Turgenyévtől és Zolától, színeket Rembrandttól; komponálni pedig saját magától.
Számolni kell vele.
A porban című regénye ifjúkori munkája, és mégis nagyot nyomott az irodalmi mérlegen megjelenésével.
Kender Pál története kicsit elképzelt, kicsit igaztalan, de mindvégig megható és érdekes. A magyar vidéki életnek éles szemű komisszáriusa írta ezt a könyvet, mint egy bűnügyi aktát.
Én nagyon sokat várok Török Gyulától. Talán a legtöbbet az új írók közül.
(1917)
