2. HOL KEZDŐDÖTT A TÜNEMÉNYES ÉLET? „ŐSBUDÁ”-BAN!
2. HOL KEZDŐDÖTT A TÜNEMÉNYES ÉLET? „ŐSBUDÁ”-BAN!
– Fel, „Ősbudá”-ba! – mond a századvégi pesti gavallér, aki abban is különbözött történelmi elődjeitől, hogy a legendás helyet nem a dunántúli regényes részekben, hanem Pesten, a Városliget helyén találta meg. A tizenkilencedik század vége és a huszadik század kezdete nemcsak a tudománynak és az emberi kultúrának volt megjelölve az idők horoszkópjában, de a rafinált élvezeteknek, a kifinomult mulatságoknak, a nem mindennapias szórakozásoknak is teljébe vitte az idő a benne élő emberiséget: az egész világon éppen úgy mulattak, mint ahogy napról napra művelődtek, mert a pesti gyönyörűségeket az emberiség nem tudja elválasztani a lélek örömeitől.
Egy jó könyvet olvasni, valamely lelki szenzációban részesülni a kultúra révén csaknem ugyanannyi élményt jelentett, mint egy kiváló éji mulatság átélése, rendezése vagy akár csak kibicelése. A tudomány új megállapításai, a haladó emberi elme, a világszerte terjedő új gondolatok éppen úgy áhítottak az érzéki örömöket, a női varázslatokat, a zenék lélekformáló hangjait, az érzékek kitakargatásait, a két nem között való érintkezésnek lüktetéseit, mint ahogy a mágnes vonzza a vasat, a pozitívum hívja a negatívumot, a tisztaság megkívánja a szennyességet, a csillagok a földre andalognak, az angyalok darab időre elmennek ördögnek, Lechner bácsi, aki márványpalotákat épített Pesten, esténként a fából, vászonból, komédiából összetákolt „Ősbudavár”-ában érezte magát legjobban.
Régi rendőrnek vagy öreg lumpnak kell annak lenni, aki „Ősbuda” igazi jelentőségét megértse az első hallásra Budapest történetében.
– Ifjúsági emlék! – mond a tiszteletre méltó nőegyleti elnöknő.
– Az ember sokfelé megfordul fiatal korában – felelnek rendjeles, tekintélyes, ezüst fejű urak.
– Akkor még élni érdemes volt – vélik öreg kintornások, harmonikások,482 nagybőgősök, a zenéknek és az éjeknek nyugalmazott tisztviselői, akik hivatalból szolgáltatták a minden elképzelhetőt felülmúló jókedvét ennek a városnak.
Az agglegények klubjában eldörmögi egy hang:
– Egy ősbudai virágárus kisasszony volt az oka, hogy nőtlen maradtam.
A pezsgőgyár irodájában öreg könyvelő nyilatkozik:
– Akkor volt utoljára pezsgőüzlet a világon, míg „Ősbuda” nyitva volt.
A levitézlett, szürke varjúvá lett fiákeresmesterek morognak:
– Akkor mindenki kétfogatún járt még Pesten.
Szabónők, kalaposnők, a nőies élet rafinériájával foglalkozó iparosok, virágkereskedők, tűzijátékosok, zászlógyárosok, mutatványosok, harisnyások, cipészek, ékszerészek, hordárok, énekesek, életpályát változtatott büfédámák, nagymamai korba jutott énekesnők, megrokkant táncosok, dalosok, árusok, kígyóbűvölók és céllövészeti segédek fejezték be élettörténetüket, amikor „Ősbudavár”-a elmúlt a földről, Pest lett szegényebb egy megélhetési alkalommal, midőn a gavallér többé nem mondhatta hölgyének:
– Fel, „Ősbudá”-ba!
Kéznél volt az omnibusz, amelynek imperiálján csaknem annyit utaztak Pesten egy idő tájt, mint Párizsban a Paul de Kock regényeiben. Ragyogva, mint egy mesebeli álom, száguldott a földalatti a mulatságok várába. Gyorsított a komfortáblis, ha olyan pasasérjai akadtak, akik a városligeti mulatóhelyre kívánkoztak. Az urak zsebében egész évre szolgáló belépőjegyek, talán csak az idegenek és vidékiek váltották meg a napi belépésre jogosító kártyáikat. „Törzsvendég” volt itt minden fővárosi úriember, amikor még a törzsvendégség jelentett valamit.
…Itt tűnt fel a „Nagymecset” udvarán vagy a „Francia pezsgőpavilon” kerítésén kívül, a Johnson és Dean néger pár éneklésével, vagy a Borozóban színlapot, műsort, képeslapot vagy legyezőt árulgatva a mulatókert látogatóinak a kis Elza!
Sok női karrier kezdete fűződik „Ősbudá”-hoz, mert a gondos anyák nemcsak a saját leányaikat, de vendégségben levő unokahúgaikat is itt sétáltatták esténként a szerpentint és konfettit dobáló „Ősbuda”-i korzón. A gavallérok szemügyre vették a korzó új látványosságait, és ha nagyon ismerkedhetnékjük volt a megbámult tüneményekkel,483 kéznél volt a hűséges barát, Budapest utolsó lovagja, a szeretetre méltó gavallér (egyébként egyik magyar pezsgőgyár „vezérképviselője”, mint akkoriban mondták a címeket), a közkedvelt Kapy Miklós huszárkapitány, aki minden szép nőt ismert Budapesten, főleg „Ősbuda” területén, aki szívesen átsegített a bemutatkozási ceremónián.
A hagyomány szerint Elzát ugyancsak a jószemű Kapy Miklós fedezte fel, és szerzett neki új ruhát és kegyes pártfogókat lovagbarátai körében.
