I
I
Pistoli sohasem beszélt arról az időről, amelyet a másvilágon töltött.
Csak lehajtotta a fejét, a lába nagyujját vagy egy piros katicabogarat kezdett nézegetni, ha azt kérdezték tőle, hol és merre járt, mióta feltámadt halottaiból?
Egy esztendő telt el azóta. Pistoli alakja elhalványodott az emlékezetekben, mint a gyenge fűzfa márciusi alkonyattal. Lábnyomait: kocsmák küszöbe és lányok ablaka alatt, benőtte a fű. Lekopott a kréta a kuglizó deszkájáról, ahol egykor az öröklétnek szántan hirdette a felírás, hogy Pistoli ekkor meg ekkor kilencet dobott. A cigányok hajnalban nyugodtan malaccal álmodhattak a falu végén: senki sem verte fel őket csizmarúgással, szép szóval, hogy a nótáját elmuzsikálják. A májusi délután bogarászó csendjében senki se toppant a nyitott ablaknál harisnyát kötögető asszonyok elé: mit gondolnak magukban? Pistoli eltűnt a vetőkártyából, a javasasszony mondanivalóiból, a holdvilágos éjből, ahol álmatlan asszonyok mindig mendegélni, jönni, távolodni látták, amikor a hold az ablakon besütött. Esténkint nyugodtan fogdoshatták a bolhát a pendelyükben a falusi menyecskék: Pistoli nem leskelődött az ablaknál. A kórusról nem dobtak rozmaringot vagy rezedát a lányok fejéhez, mielőtt a kántor leitta volna magát, hogy Szent Cecília dalai helyett útszéli csárdák zsolozsmáit futtassa az orgonán. Falusi házakon sem fúrtak lyukat a nők öltözőkamrájának deszkafalába, az árokszélen guggoló cigánylányokat fogolyszárny berregésével nem riasztották, de szentimentális kisasszonyok sem imádkoztak éjszaka, hogy Pistoli vízzel töltött vadászpuskát ne vegyen a szájába. Vége a régi betyáréletnek.
Mikor Pistoli ismét visszatért az emberek közé, kijelentette, hogy a legforróbb csóknál is többre becsüli azt a női kezet, amely hátát alaposan megvakarja.181
Némelyek szerint: Pistoli az elhalálozást és a többi mellékkörülményeket azért találta ki, hogy feltűnés nélkül leülhesse fogházbüntetését, amelyet súlyos testi sértésért rótt rá a királyi törvényszék. Azonkívül sok rosszat beszélt Ferenc Józsefre, tán megharagudott végre az öreg, és egy darab időre eltette az útból ellenfelét.
Mások azzal gyanúsították Pistolit, hogy megszökött, mert házasságszédelgés miatt meggyűlt volna baja az ügyészséggel és az asszonyokkal. De ez nem volt igaz. Pistoli sohasem hazudott a nőknek.
Pistoli nem sokat törődött a mendemondával. Beköltözött falusi házába, új kilincset, zárat veretett a kapura, egy barátságtalan, ocsmány, drótszőrű ebet vezetett zsinegen, bevakoltatta az utcára néző ablakokat, éjszaka lőtt revolveréből a sötét udvaron, leütötte, s még aznap megette a kakast, amely a szomszéd udvaráról jött át tyúkjai udvarlására, csapdákat állított fel, amelyekkel elefántokat lehetett volna fogni, feljelentette az összes szomszédait lopás, rágalmazás s egyéb címeken, vasszeges kerítést vont a kertjében, papirost kötött az idegen kandúr farkára, a házereszről pedig szennyes víz csurgott az útonjárók fejére.
Ilyen a vén bűnös, amikor megtér, haragba esik a világgal, meggyűlöli az embereket, akik vidámnak, fiatalnak látták. – Akik megjegyezhették, midőn kocsmárosnék előtt térdepelt, rossz hírű nőknek magasztaló szavakat mondogatott, karikagyűrűt húzott bukott személyek ujjára, karonfogva mendegélt perszónákkal, akiknek már nem volt ifjúságuk, csupán pénzük. – Talán majd még felgyújtja a házakat, ahol boldog fiatalok lakodalmukat tartják.
Pistoli ellenben igen komolyan és nyugodtan viselkedett feltámadása után. Úgy élt a világgal, mint a válófélben lévő házastársak, ő elvált ágytól és asztaltól, régi barátnőitől, s új, mindig található ismerőseitől, begyepesedett fejű cimboráitól és a virtuskodó duhajoktól, akik éjszakának idején a cigánybandát háza elébe vitték. Az utálatos kutyáját mindenféle kunsztokra tanította, lepecsételt borítékban visszaküldözte a nőknek leveleiket, apró emléktárgyaikat, a bora megecetesedett, saját kezűleg borotválkozott, aprófát vagdalt, s azért volt a legdühösebb, ha kavicsot hajítottak az udvarába, amelyet nyomban visszadobott.
Egy kaviccsal egyszer levélke repült be a kapuján. A kavics köré papiros volt tekergetve és piros pamuttal átkötve.182
„Azt szeretném tudni, hogy legalább boldog-e?” – kérdezte a levélíró.
Pistoli jó messzire tartotta magától az írást, homlokát összeráncolta, de nem tudta felismerni a kézvonást. Valaki tán felnőtt lányával íratta a sort, miután a keze már elszokott az írástól?
Pistoli felkapaszkodott a padlásra, a lyukon óvatosan kinézett, Rizujlett volt odalent, falusi szekéren, porköpönyegben, kékvarjútollas kalapkában, sűrű fátyollal az arcán. Szürke kesztyűjében a keze olyan finom volt, hogy csak térdepelve lehetne róla beszélni.
A kutyám németül ugat, azért nem merészelt bejönni – gondolta magában Pistoli úr, amíg magas állomásáról leereszkedett.
