3
3
A délutáni gyorsvonat pedig hordta, hordta be a pusztáról a „püspök kondását”. Bezzeg nem járt most már varjúcsizmában, a szeredást is otthon hagyta. A pusztai intézőlakban csupán annyi ideig időzött, amennyit az alvásnak és pihenésnek szánt. Ennek egyik oka egy pár bogár-szempár is volt, amely szempár egy formás városi menyecskének, egy selyemszoknyás kisvárosi Pompadournak a birtokában volt. X. Ilona, egy megyei592 hivatalnok szép felesége azon asszonyok fajtájához tartozott, akik más életpályára születnek, amely életpálya a tisztesség mezsgyéjén túl vagyon. Fájdalom, a kisvárosi élet nem engedte eddig eléggé érvényesülni a menyecske tehetségeit, az emberek szegények voltak, és szegénységükben kényszerítőleg erkölcsösek. A „püspök kondása” volt az aranygyapjas kos, amely végre „Pompadour” Ilona útjába került. A képzelgő, hiú, ostobácska asszonyka, aki csöppet sem haragudott gúnynevéért, amellyel a kisvárosiak felruházták, csakhamar elcsavarta a Szuper uram fejét. A víg vacsorákon, kaszinói kártyapartikon és jókedvű barátokon kívül most már Ámor is siettette a délutáni vonatot a bogári puszta felől a városba. Ahol pedig Ámor is beleavatkozik a dolgokba, ott már komoly veszedelem van.
A bölcs Vadász Attilának teljesen igaza volt. A püspök kondása „ereszteni” kezdett, és eresztett két esztendőn át hűségesen. Talán még ma is ő volna a központja a vármegyei életnek, talán még ma is megvolnának jókedvű barátai, és „Pompadour” asszony várná a zöld zsalugáter mögött délutánonként, amikor az öreg Szuper uram minden zsebéből potyognának az ékszeres dobozok, ha egy váratlan körülmény véget nem vet a víg, mulatságos életnek.
Őem. a püspök időközben behunyta szemét, és új főpap került a régi helyébe. És midőn az államvasutak igazgatósága azon tiszteletteljes kérdést intézte őem.-hoz, hogy vajon kívánja-e továbbra is a délutáni gyorsvonat megállítását a bogári őrháznál, őem. azt válaszolta, hogy az neki teljesen közömbös.
S egy napon többé nem állott meg a vonat, hanem továbbnyargalt Szuper uram orra előtt. A püspöki uradalmak intézője szomorúan és megalázottan ment haza magános házába, és csak néhány nap múlva tökélte el magát a városba való utazásra. A kocsi összerázta, összetörte, elfárasztotta, és bágyadtán, kissé szégyenkezve tengett-lengett a városban. Pompadour asszonyt kapzsinak, barátait unalmasnak találta. És nem mulattatta a víg vacsora.
Később mind ritkábban vetődött be a városba. Utóbb nem is ment tovább a városvégi „Két messzely”-nél, és a szeredást kezdte magával cipelni. Megrokkant és nekivénült. Otthon a tűz mellett üldögélve gyakran elgondolta, hogy az egész élete nem ér egy pipa dohányt sem.
(1908)593
