2
2
Zathureczky állotta a fogadást. A lengyel korona nagy tét. De hát ő nem fogadhatott másban, mert abban az időben nemigen volt egyebe. A megyei kaszinóban, ahol a Gaálokkal örökös háborúban állott Zathureczky, a zöld- és fehérasztalnál egyformán, Gaál Mihálynak jött az a bolond ötlete, hogy valahogyan el kellene nyerni Zathureczkytől a lengyel koronát. Utóvégre az már mégiscsak tűrhetetlen volt, amit Zathureczky azzal a koronával művelt. Az egész vármegyét lepipálta véle. Senkinek se volt se közel, se távol egy korona az ősi jussa. A Gaáloknak pláne csak egy dohányzacskójuk volt, amit még Mátyás király hordott a derékszíja mellett. De még ez a dohányzacskó is elbújhatott a korona mellett.
A Gaálok kifundálták a dolgot. Valami lehetetlen feladat elé kell állítani Zathureczkyt. A hiúságára számítottak, és számításukban nem csalódtak. Igaz, hogy a lengyel korona csak papiroson volt meg – egy szekérderéknyi papiroson, a pöriratokban, de hát a korona korona marad még akkor is, ha már csak az emléke él. Meg aztán a pört akármikor fel lehet venni újra. Be nagyszerű is volna, ha egyszer csak a Gaálok kezdenének pörösködni a lengyel koronáért?! Hogy jutottak hozzá? Hát elnyerték Zathureczkytől a Gaál Mihály fehér agara ellenében. Elnyerték, mert Zathureczky nem tudta megszelídíteni Révi Kázmért.
Amikor a fogadásnak híre ment, még az inges, porban játszó Gaál csemeték is tudomást szereztek a dologról. Az öreg Gaálok – ott Buji, Süvöltő és Geszteréd környékén –, amidőn már a ház előtti padkáról se tudtak elmozdulni, elgondolkozva nézték a porban játszó gyerkőcöket:
– Ki tudja? – mondta éppen Gaál Napóleon. – Hátha még király lesz valamelyikből! Hajdanában karddal nyerték a királyságokat, most ésszel. Az észnek a legpajkosabb gyermeke a csel és a furfang.433
Hát Zathureczky mit csinált ez idő alatt?
Nemigen csinált az semmit, csak nagyon fájt a foga a Gaál Mihály fehér agarára. Ha nem lett volna fehér az az agár, majd csak segített volna magán valahogy. (A katekizmusból kifelejtették ugyan, de felénk mindenki tudja, hogy csókot, rózsát és agarat lopni nem vétek, de virtus. A lateiner világ ezt tartja a könyvről is. De hát van olyan könyv a földön, amely fölérne egy agárral?) Mondom, fehér volt az agár, fehér a beste lelke. Ő is arra az álláspontra helyezkedett tehát, mint a Gaálok. A csel az ész legpajkosabb leánya. Meg kell házasodni az öreg Révinek, ha törik, ha szakad.
Révi Kázmér eleinte hallani sem akart a dologról, bármiképpen kapacitálta Zathureczky.
– Te könnyen beszélsz, Zathureczky. Neked lesz egy fehér agarad, ha én megházasodom. De mi lesz nekem? A föld leggonoszabb alkotása lesz az életpárom.
– Bolondság, Kazimir bácsi. Csak nem támaszthatok fel magának egy régen elporladt szentet, akit feleségül vehetne! Az asszonyt már csak úgy kell venni, amilyen. Gyarló, de jó házibútor.
– Nagy gazember vagy, Zathureczky. Tudod, hogy szeretem a jó házibútorokat, a kényelmes székeket, meleg kemencét, puha vánkost.
– Úgy, úgy – tüzelt Zathureczky –, az egész országban nincs olyan vánkos, mint a Gaál Terka kebele. Csakhogy el kell venni előbb feleségül Gaál Terkát, hogy az ember a fejét odahajthassa. Akkor aztán egész életére jó helyen van az ember feje.
Révi Kázmér elgondolkozott. Zathureczky csábító színekkel festette előtte a jövendőt, meg aztán apellált a Kázmér bácsi gonoszságára. Milyen pompás volna a Gaálokat éppen egy Gaálnéval győzni le. Mohács óta nem verték úgy meg a Gaál-hadat, mint megvernék ezzel a sakkhúzással. Két emberöltőn át lehetne azzal bosszantani a Gaálokat, hogy már a kezükben volt csaknem a lengyel korona, amikor egy asszony szeszélyén, gyarlóságán kútba esett az egész királyság. Hiába, a szoknya mindig csak bajt csinál a magas politikában.
– Azt hiszed, bosszankodnának? – csillant meg a Révi uram szeme. – Bizonyos vagy benne, hogy a guta kerülgetné őket, Zathureczky?
– Sőt meg is legyintené egynémelyiket! – felelt komolyan Zathureczky.
– No hát, hadd lássuk azt a menyecskét! – mondta egy napon Révi Kázmér, és útra keltek Süvöltőre, ahol Gaál Terka lakott.434
Gaál Teréz nem volt már valami fiatal menyecske, de a família már olyan volt, hogy még a nagymamákat is Juliskának, Mariskának, Sárikának nevezték. Az igaz aztán, hogy a nagymamák se felejtkeztek meg tisztjükről. Táncolni, dalolni, nevetgélni sohasem felejtettek el. Gaál Piroska nagymama korában ment férjhez utoljára.
Terka, akiről ebben a történetben szó van, még nem volt ugyan nagymama, de fiatal leány se már. Azok a Gaál kisasszonyok – az aprók – olyan gyorsan és észrevétlenül nőnek ki a földből, mint a fű. A libát őrző kisleányból egyszerre eladó leány lesz. Alig térül-fordul az ember, már az iskolás lányka is megtanulta, hogyan kell lesütni a szemét, ha férfiszem téved rá; hogyan kell mosolyogni, ha férfihang bogarászik a füle körül.
Terka – korán özvegyasszony lett –, egyszerre csak azon vette magát észre, hogy a nagymamák tempójában járja a csárdást, és a lányok nénikének hívják. Kutyamáját! nénikének, amikor ő még mindig arra volt kíváncsi, hogy Gaál Samu miket fog mondani alkonyattal a Tisza-parton, amikor a vízre már ráterítette lágy takaróját az alkony, és a szél sugdolózik a füzesek között. Ugyan mit mond majd Samu ma este vagy holnap este? Mit mond Samu, akinek hetyke bajuszkája volt és merész tekintete, amely tekintet a nagymamásan táncoló asszonyoknak a szíve közepéig szokott hatolni. Mit mond majd Samu? Egyszer csak mond valamit!? Eddig mindig hallgatott, és tiszteletteljes volt, habár Terka asszony bizonyosan tudta, hogy Samu nem mindig ilyen; különösen akkor nem komoly és tiszteletteljes, ha a fiatal Gaál kisasszonyok társaságában jár a tiszai füzesek alatt.
Zathureczky bezzeg, ha tudott volna erről a Samuról, dehogyis vitte volna Révi uramat Süvöltőre Gaál Terkához! De hát Zathureczky se mindentudó, és eljött a módos agglegénnyel. Kázmér bácsi, aki saját bevallása szerint egy évtized óta csupán a divatképeken látott úriasszonyt, egyszerre lángolni kezdett, amikor a selyemszoknyás, kifehérített arcú, jó szagú és finom bőrű Gaál Terkát meglátta. Nem győzte eleget fogdosni bársonypuhaságú kezét, és fehér nyakát hosszasan bámulta.
– Becsületemre – mondta, mikor hazafelé mentek –, azt hittem, hogy az asszonyok mind mezítláb járnak.
Az első látogatást követte a második és harmadik. Az özvegy se vonakodott valami túlságosan a gazdag agglegénytől. Révi Kázmér, ha gorombaságot mondott, mindjárt a szájára ütött a tenyerével, s Zathureczky jókedvűen gondolt a fehér agárra.435
S ekkor a Gaálok megtették utolsó sakkhúzásukat, amellyel a lengyel korona birtokába jutottak.
A kézfogóra jött már Révi Kázmér a Zathureczky társaságában, amikor a Gaál Terka oszlopos házában hiába keresték a menyasszonyt. Eltűnt a menyasszony – vége lett mindennek. Révi Kázmér egyszerre elmondta azokat a gorombaságokat, amelyeket két hónapig magába fojtott. Még Zathureczky is betapasztotta ekkor a fülét, először életében. S Révi Kázmér az lett újra, ami előbb volt: embergyűlölő, zordon, csúnya szájú ember, aki elől menekült mindenki.
Csak sokára derült ki, hogy Gaál Samu (családi érdekből) megszöktette Terka asszonyt. Feláldozta magát a lengyel koronáért.
(1906)436
