AZ ÓRAMUTATÓ VIGYÁZ AZ ÓBUDAI KISASSZONYOKRA
AZ ÓRAMUTATÓ VIGYÁZ AZ ÓBUDAI KISASSZONYOKRA
Némely esztendőben (talán amikor sok szilva terem) igen sok szép, fiatal nő jött ki az óbudai utcákból. Ilyen esztendő volt az 19**-iki esztendő, amikor kevés volt a mák, de annál több a széplány. – Kedvezett nekik a női divat, mert mind térdig mutogathatták a lábukat, majdnem mindig fújt az északnyugati szél a hegyoldali temető felől, hogy meglobogtassa a szoknyákat, a pendelyeket, a kedveket, a hajfürtöket, a verőfényt, amely arcukon tükröződött. Csak nevetni lehetett a nevetőkkel, amikor a Kiscelli utcából például harminchárom szépleány jött ki egy reggel, hogy harmincháromszor elmenjen a sarokkő mellett, amely egy férfi alakjába volt kifaragva. Még a vallásos rómaiak idejéből maradt itt a sarokkő, és valamely ókori szent embert ábrázolt – már, amilyenek akkoriban a szentek voltak, akik az erdőkben, a vízmerítő kutaknál, a szőlőhegyeken, az országutakon szerelemre buzdították a fiatalságot. Harminchárom szépleány ment el a sarokkő mellett, és a sarokkőbe faragott, antik emberfő a régi világ erkölcseire intette a leányokat: „Szerető nélkül ne lássalak benneteket többé a Kiscelli utcában!”
