4
4
Midőn Leonóra szerelmi kétségbeesésében emígy járta volna a légtornászok völgyét, útközben, a Sváb-hegy felé haladtában egy fekete keménykalapos embert látott kibújni egy cserepes háztetőből, aki miután körülnézett a tájon, mindenféle ördöngösségeket kezdett elkövetni. Tükröt vett elő, amelyből kipederte bajszát, aztán úgy tartotta a tükröt a napsugár alá, hogy az megmutatott neki mindenféle olyan dolgokat, amelyekre kíváncsi volt, de még olyan dolgok is látszottak a tükörben, amelyekre nem lehetett kíváncsi, így a szomszéd ház udvarán, sátor alatt fürdő asszony képe is megmutatkozott a tükörben, annál is inkább, mert a Sváb-hegynek az a baja, hogy nincs elég vize, tehát a fürdővízhez leginkább esővizet használnak, amelyet hordókban gyűjtenek össze a csatornák alatt.
A háztetőből kibújt ember aztán egy üveglencsét vett elő, amely tudvalevően odavezeti a napsugarat, ahová az ember akarja. A napsugarat a fürdőkádban ülő asszony szeme közé vezette a tetőn ülő ember, és így sokáig eljátszadozott vele.
Miután Leonóra jól megfigyelte ezt a délutáni jelenetet, nem kellett csak egy éjszakán gondolkozni, hogy a látottat a maga hasznára fordítsa.
Ugyancsak szerzett egy üveglencsét, amelyet a ruhájába rejtett, amikor Czimeri meglesésére a légtornászok völgyébe elindult, és előre nevetett magában, hogy milyen játékokat űzend a napon fürdőzővel.
Leonóra valóban fel is mászott egy fatetőre, és onnan várta, hogy Czimeri megjelenjen a gyepes mezőn, hogy szokásos testgyakorlatait elvégezze. S amint Czimeri természetes meztelenségében kibújt a bokrok közül, hogy cigánykerekeit hányja, vagy pedig a feje tetején álldogáljon darab ideig a mezőn: Leonóra ügyes kéztartással az üveglencsén át Czimeri testének különböző pontjára vezette a napsugarakat, és mindaddig űzte ezt a játékot, amíg Czimeri bőre különböző helyeken füstölögni kezdett. Ha lőpor lett volna: fel kellett volna robbannia, de így is megemlegette a napsugarakat, amelyek több helyen lyukakat égettek a bőrén. Jól megpörkölődött Czimeri, anélkül hogy észrevette volna, honnan jön égetése. Szótlanul, de fogcsikorgatva ment sebei gyógyítására, mester és növendékei kijelentették,29 hogy tenyérnyi égési sebek vannak a Czimeri hátán, amelyeket ő természetesen nem láthatott.
Czimeri akarva, nem akarva, kénytelen volt nadrágot húzni elégett testrészére, midőn másnap a gyakorlatokat folytatni szándékozott.
Ezután már könnyű volt elérni Leonórának, hogy Czimeri cipőt is húzzon (mégpedig egy jól alkalmazott napsugár révén, amely Czimeri talpáról levitte a bőrt; midőn az a fején járt volna). A nadrág és a cipő után következett a kalap. Itt már hosszabb ideig kellett a gyújtólencsét működtetni, amíg Czimeri kopaszra nyírt fejére kellő égési seb jutott. Éppen a feje búbjára.
Czimeri betyárosan homlokára tolta a kalapot, de ez már mindegy volt. Mégiscsak felöltözött, mint egy úriember, akit most már minden szégyenkezés nélkül szólíthatott meg a bokrok közül előlépő Leonóra:
– Nagyon köszönöm, kedves barátom, hogy végre csizmát húzott, és így szóba állhatok önnel, ami már régi vágyam. Bevallom, hogy nagyon nyugtalankodtam önért, amikor nem akart felöltözni. Egy ruhátlan férfival valóban nem tehet semmit a társadalom, megáll minden jó szándék. Önre pedig még nagy szüksége van a társadalomnak, ezt ne felejtsük.
– Minden jó volna – felelt Czimeri. – Csak ne volna a fejemen egy akkora égett seb, mint egy „Nagybecskerek”. (Régebbi világban így nevezték az ötkoronás pénzdarabokat.)
– Azt majd igyekszünk meggyógyítani. Hiszen a nők elsősorban azért vannak a világon, hogy ápoljanak.
Miután Leonóra így megkedvesítette magát, ugyancsak letelepedett a zöld fűre a légtornászok völgyében. Mert addig leskelődött a mutatványokra, amíg kedve kerekedett az asszonyságnak is a szabad levegőn való tartózkodáshoz. De nem ment tovább, mint egy régi francia királyok korabeli márkinő, aki pásztorleány szerepét játszotta a maga idejében. Leheveredett a zöld fűre, és ruhájával befödte Czimeri fejét, hogy másvalakinek eszébe ne jusson a fatetőről megsebesíteni azt a férfit, akit kimondhatatlanul szeretett. Miért? Talán azért, mert légtornász volt.
(1931)30
