2
2
Holott az életben mindenkinek vannak ellenségei, a virágnak a hervadás, a holdsugárnak a fekete felhő, Kecseginének egy másik asszonyság, a mulatós Dudásné, aki ugyancsak Bihariba (vagy hozzá hasonló zenészbe) volt szerelmes, mert azok közé a nők közé sorozta magát, akinek jussa van elveszíteni szép és kis fejét, meleg és nagy szívét a zene játékaira, a muzsikák hallatára; nótabeli asszony volt egyszóval, aki a régi divat szerint szerelmes volt a cigányprímásba. Az 1914 esztendőben „mulatós asszony”-nak mondják a Dudásnéhoz hasonló asszonyt, aki a kucséber kosarát megvásárolta a cigánybandának, a karperecét a cimbalmos csuklójára húzta, jegygyűrűjét a prímás ujjára. Csak akkor „élt”, ha a cigányok muzsikáját hallgatta, különben szürkén, unottan teltek napjai. Dudásné egy éjszakán elszökött társaságától, a szigeti vendéglőből, s ugyancsak a halhatatlan cigány udvarlására suhant a fák székesegyházába, az esernyő nagyságú falevelek alá, a táncra termett pázsitra, a holdfényben regényeskedő szobor elé. A szíve vitte vagy az irigysége? Talán mind a kettő. Aranykeblű Kecseginé éjféli táncainak ugyanis már hírük volt a szigeten, sokan elbújtak a bokrok közé, hogy lássák táncolni a nevezetes asszonyságot (aki különben megérdemelt volna a márvánnyá lett, jégszívű cigány helyett egy eleven, fekete bajuszú fiatalembert is).
Amikor Kecseginé elkezdte szokásos táncát a szobor előtt, mint egy földre szállott, égi tünemény, mint egy zenészálom, mint egy valósággá lett költői képzelem: Dudásné lesbe állott, hogy megtudja ennek a táncnak a titkát, mert akármilyen rajongó asszony volt, mégsem hitte el teljes egészében a népmondát, hogy Kecseginé179 pusztán a kőcigány tiszteletére táncolna. Sejtett valamely földi érzületet a Kecseginé táncos tisztelettevése mögött.
– Majd mindjárt megtudjuk, kinek hint port Kecseginé a táncával! – mond Dudásné, amikor a régi vendéglő mögött bevonult egy bokorba, mintha a ruháján volna valami igazítanivaló.
S női szokás szerint egy közösen ismert férfira gondolt, akit már régen gyanúba vett Kecseginé miatt, akit féltékenységében már többször elátkozott magában, mondván: „Ott törje ki a nyakát a Kecseginé felemelt szoknyája körül.” Kecseginé a nedves füvön ugyanis felemelt szoknyával táncolt.
