1 Rosszindulatú éjszaka
1
Rosszindulatú éjszaka
Rosszindulatú éjszaka
Vannak olyan emberek is, akik a hajnali harangszót szeretik; ilyen volt Szent Mihály barátunk, akiről már többször megemlékeztünk feljegyzéseinkben.
Szent Mihály valamely atavisztikus ösztön szerint mindig korán ébredt.
– Lehet, hogy várnagy vagy ilyesféle volt valamelyik őse – mondta özvegy Sztárayné (Rózsi), az anyósa, aki szeretett volna tovább nyújtózkodni az ágyban, mint özvegy főszolgabírónéhoz illik.
– Kondás! – felelt a leánya, Mathilde, Szent Mihályné, a másik ágyból, ahol ugyancsak felébredt Szent Mihály szomszédbeli működésére.
(Mert Szent Mihály, mint úriemberhez illik, a hölgyektől különváló, fűtetlen szobában aludt, mert itt kedvére tölthette az éjszakát, de kikúrálhatta azokat a betegségeket is, amelyek éjszaka lepik meg az embert, különösen éjféltájban, amikor az ördögök, kísértetek, lidércek, boszorkányok és más hasonló éji tünemények járnak a földön, akik gyomorégést, álmatlanságot, rossz álmokat, éjjeli nyugtalanságokat okoznak, hogy Szent Mihálynak néha még a csizmáját, cipőjét, papucsát is fel kellett hirtelen rántani, hogy kimeneküljön előlük az udvarba, a csillagos vagy havas, aluszékony vagy alattomos éjszakába. Kísérője rendszerint ilyenkor egy kis házőrző kutya, bizonyos Muki nevű volt, amely sárgán, fehéren feküdt a holdvilágban az udvaron, Szent Mihály ajtaja előtt, mint az örök hűség szimbóluma.)
Ezek a rossz éjszakák, amelyeknek csak a hajnali harangszó vetett véget – a gyomorfájásoknak, zűrzavaros álmoknak, ágybéli forgolódásoknak, térdhasogatásoknak és éjfélelmeknek, kísértetekkel való küszködéseknek és verejtékezéseknek, valamint a szívre települő halálérzeteknek: – rendszerint Szent Antal estéjén, kedden szoktak338 bekövetkezni, mint Szent Mihály ezt megfigyelte. Tehát szerdára virradóra szólalt meg víg üdvösségesen a hajnali harangszó (egy rövid versben, mert hiszen bizonyosan mások is voltak a világon, akiket a rosszul töltött éjszaka után költögetni kellett); szerdára virradóra volt legszebb a bizonytalankodva közelgő világosság, amely megmutatta pontosan a szomszédos háztetőkre rakódott havat (mintha valami mesebeli kalandon mentek volna át éjszaka a boldog szomszédok), a behavazott országutat, gyalogutat, kertet – de ugyancsak az éjszaka kellemetlenségeit is, a hosszú esőzéstől pocsolyává vált udvarokat, a szélviharban kidőlt fákat. Mindegy. Üdvös volt, hogy reggeledett szerdán, mert eltűntek az éj kísértetei.
Szent Mihály megint templomba megy, mert bűnei összegyülekeztek – gondolta magában özvegy Sztárayné a szomszéd szobában.
Lehet, hogy valami éjszakai frájla után jár, aki ilyenkor szokott a bálból hazamenni – gondolta magában ugyancsak Mathilde, mert a feleségek mindig másképp gondolkoznak, mint az anyósok.
