2 Védelem az éj kísértetei ellen
2
Védelem az éj kísértetei ellen
Védelem az éj kísértetei ellen
Szent Mihály megbeszélte barátaival, a Rigónál és a Három Rózsánál és Mátyánszky vendéglőjében ezeket az éji jelenségeket, míg végre akadt egy császárszakállas, idősebb úriember, aki közjegyzői irodában működött, és beteges főnöke helyett többször felvett végrendelkezéseket a haldoklók szájából (persze megfelelő tanúk jelenlétében), vagy életre-halálra szóló szerződéseket kötött, s így valamiképpen tisztában volt az élettel. A császárszakállas Laci bácsi így felelt a Rigóban Szent Mihály panaszaira:
– Nem vagyok ugyan orvosdoktor, mint feleségem távoli rokona, Korányi Frici, de annyit értek a dologhoz, mint egy világos fejű embernek kell érteni. Ha nem volnál fiatal házasember, azt tanácsolnám, hogy próbáld meg a koránfekvés helyett a későbbi lefekvést, mikor például nem fél semmitől, se kerítésektől, árkoktól, a holdvilágban fenyegetőző fáktól, a torony árnyékától vagy a bakter váratlan köszönésétől az éjjeljáró, hanem valami szép ifjúkori nóta jár a fejében, amikor még nőtlen volt.339
– Nem tehetem. Özvegy Sztárayné miatt, aki csak olyan feltétel alatt adta hozzám a lányát, hogy este nyolc órakor mindig otthon leszek – felelt Szent Mihály, hogy végképpen elűzze a császárszakállas Laci bácsi (a „Víg gyerekek” című asztaltársaság elnökének) korhelykedésre felhívó buzdításait.
– Tudom magam is, hogy az anyósoknak tett fogadalmak néha szentebbek, mint az írásbeli szerződések, mert hiszen az embernek családi boldogsága függ tőle. Nem lehet egy asszonnyal addig elbírni, míg az anyja van mellette. Hát most vegyük más oldalról, hogy mit lehet csinálni helyzetedben a bomlott éjszakák ellen, amikor hetenkint rendszerint a testi váladékok és gondolatbeli betegségek elhagyják az emberi szervezetet, de ezzel nagy krízist, néha még belső forróságot, ismeretlen lázat, gyomorfájást idéznek elő. Nem is rendes ember az, akinek hetenkint egyszer-kétszer ne fájna a gyomra, mert hiszen az sincs vasból.
Szent Mihály bólintott:
– Különösen olyan napokon, mikor anyósom, özvegy Sztárayné tekintetes asszony veszi át a konyha és háztartás vezetését, s beletömne az emberbe mindent, mert azt szeretné, hogy olyan szép, kövér ember legyek, mint a boldogult apósom volt, akinek még halottaiban, hatvanesztendős korában is csodájára jártak az emberek, amint felravatalozva feküdt az ebédlőben. A szakálla, haja, körme, orcája még a ravatalon is fénylett. Nem lett volna csoda, ha egyszerre felül a koporsóban, és valami rántott levest kér, amelyet köménymagosan nagyon szeretett. De nem ült fel, el kellett temetni.
– És most itt volnál te, Szent Mihály öcsém, akinek a szép és jó, a női szívekben kivételes helyet elfoglaló és tekintélyes Sztáray urat helyettesíteni kellene özvegy Sztárayné szempontjából – mond Laci bácsi (a helybeli dalárdának is egyik vezető tagja, különösen a vigalmas nótákban). – Ebben a helyzetben, amikor külsőleg vállalnod kell egy régen megboldogult és az emlékekben még szebbé lett úriember szerepét, nem tanácsolhatok mást, mint a kulacsot, amely már sok embernek megmentette, megsegítette, megaranyozta az életét.
– Hogyan? – kérdezte Szent Mihály.
De a császárszakállas közjegyzői alkalmazott csak intett a sok írástól meggörbült ujjú kezével, és két pohár (kispohár) vinkót, szolyvai vízzel keverve vett magához, miután nyilván szomjas lehetett az340 imént elfogyasztott vékony szalámiszeletektől, amelyhez a papirosból, megsózott fiatal hagymát evett, hogy csak úgy recsegett a hagyma öreg fogai alatt.
– Életerőt ád a fiatal hagyma! – mond kitérőleg, miután voltaképpen az embert bizonyos korban nemigen érdekli más, mint a táplálkozás.
