4
4
Mikor egyszerű ruhájában megállott Mária Lajos előtt, így szólt:
– Most már rajtad van a sor, Lajos, hogy példámat kövessed. Egyszerűségre és takarékosságra kell téged szoktatnom. A puhító, gyengítő, mindennapi fürdőzést mától fogva beszüntetjük. Éppen elegendő egyszer fürödni hetenként abban az óbudai vízben, amit szekeren hordanak a palotába.
– Ahogy akarod, Mária, legyen kedvedre – felelt engedelmesen Lajos.
– A kutyákat többé nem engedjük be a trónterembe, hogy ott jókedvükkel, játékosságukkal, mutatványaikkal megbotránkoztassák a tanácskozó urakat. Nem kell, hogy a kutyáink mindenkinek a nyakába ugorjanak, aki a trónterembe lép.
– Szegény ebeim, maholnap csak vasárnaponként játszhatom velük.
– Vasárnaponként sem, mert akkor a templomba kell mennünk. Nem szabad többé álmosnak lenned a templomban. Nem szabad szórakozottan a magad mulatságára nézdelődni. Sem a körmödet rágni. Figyelni kell minden szóra, mert a királynak a templomban is jó példával kell elöljárni.444
– Csak ne szidnának mindig alattomos prédikációikban a papok! – sóhajtotta Lajos. – Egyszer majd megmondom nekik a magamét.
– Nem mondod meg. Mert a papoknak akkor is igazuk van, ha nincs igazuk. Sokat jársz madarászni, halászni, vadászni, Lajos. A böjtös napokat nem tartod meg, hanem a kényed-kedved szerint eszel mindent, amit megkívánsz. Tengeri rákot, ciprusi bort, gesztenyével töltött fácánt, fagyasztott fürjet.
– Majd elmegyek „csibefalónak” Németalföldre, ha itt már enni sem adnak.
– Főleg mise előtt nem szabad enni. És mise után se szabad leülnöd mindenféle emberekkel egy asztalhoz. Se Stubitzcal, se Zetterwittzcel és más hasonló kóbor lovagokkal.
Lajos felkiáltott:
– Talán a gyomorbajos pápai nunciussal üljek le enni? Már csak inkább ülök együtt az ördögi Krabáttal, aki tán egy ökröt is meg tudna enni egy ültő helyében, de még nem próbáltuk. Vagy Zetterwitzcel, aki nyersen eszi a galambokat. Holubárral, akinek külön kancsója van mindenütt, ahol királyok, hercegek, fejedelmek tartanak udvart Európában. Ördöngös fickók, nem ijednek meg a maguk árnyékától. Még aludni se tudnék nyugodtan, ha nem volnának igen erős emberek a házamnál. Nem, a lovagjaimat nem adom, Mária. Nemhiába szereztem meg őket magamnak Budára.
Mária vállat vont:
– De felöltözni mindennap kell.
– Vajon miért öltözködjek itt, a házamban? Talán, hogy meghallgassam udvaroncaim mondanivalóját az időjárásról, vagy az éjszakai tréfákról, amelyek mindig teremnek Budán, mert nem mindenki megy aludni hideg aggyal és csendes szívvel, mint a király. Miért öltözködjek, hogy egymagámban sétálgassak a trónterem bíborkockáin?
– Azért kell felöltöznöd, Ludovikusz, mert itt lesznek az udvarhölgyeim, akiket bátyám, a római császár küld ezek helyett a vénasszonyok helyett, akiket Budán befőttnek savanyítottak, és udvari dámáknak neveztek – mond Mária, és szívbeli öröme telt abban, hogy Lajos nyomban leugrott a trónusról, amikor az udvarhölgyek hírét meghallotta, s nyomban öltözködni kezdett, holott máskor délig se bújt bele zekéjébe.
– Minden úgy lesz, amint kívánod, Mária – rebegte a király hevülten445 és dúdolgatva. – Kikergetem a kutyákat, megvetem a fogolypecsenyét, a konyhába küldöm az ebédlőből Krabátot. Még a szentmisén is ügyelni fogok a káplánokra. Minden úgy történik, amint kívánod, hogy ne valljunk szégyent az idegen dámák előtt.
– Hát ki szeret téged nálamnál jobban? – kérdezte Mária, átölelve a királyt.
– Te, Mária. Mert még a gondolatomat is szereted – felelt Lajos, és egy atlaszból való nadrágot és indiai kasmírból való mellényt vett elő a szekrényéből, holott ezt a legszebb ruháját még Máriának is meglepetésül tartogatta.
(posztumusz)446
