4 Merre volt a „Kisisten földje”?
4
Merre volt a „Kisisten földje”?
Merre volt a „Kisisten földje”?
– Van már éppen elegendő léhűtő a házban – mondta a fogadósné, amikor észrevétlenül visszatért az ágyára, ahonnan Purglmayer szavait úgy hallgatta, mintha először hallaná őket, nem pedig a szekrényből, ahonnan frissiben felfogott minden szót.
– Itt van Csaplovics, aki a régi családi periratait adta ide annak fejében, hogy holtig békén élhessen a numero tizenháromban. (Szerencse, hogy ezt a számú szobát választotta, amelyet úgyse nagyon tudunk kiadni.) Itt van Kanáry bácsi, aki négy lovát tette zálogba, amikor beköltözött hozzánk. A lovak megvénültek, megdöglöttek, de Kanáry bácsi még mindig úgy feszít, mintha négy lova volna.
– Egyszóval nem akarod a „Kisisten földjé”-t? – kérdezte Purglmayer. – Nem akarod lakódnak felvenni Kengyel Bandit?
Az asszony csak a maga nótáját folytatta:
– Ahány levitézlett, kereketört, elhasalt uraság csak van Magyarországon, az mind megpróbálkozott darab ideig a mi nyakunkon megélni. Elköltötték a pénzüket cifra lányokra, elkártyázták a vagyonukat a kaszinóban. Kihajították őket az utcára a belvárosi fogadókból, most mind ide költöznének a „város végére”, ahová idáig legfeljebb a kocsisaikat küldték. Rendben valónak találod ezt?
– Tehát nem akarsz földbirtokosné lenni? – kérdezte újra Purglmayer, de már akkor csikorgatta a fogát.
– Itt húzódott meg Körtvési úr, amikor vénségére megbolondult, és az ágyhoz köttette magát, hogy éjszaka fel ne gyújtsa a házat. Itt lakott Sugár Laci, akivel csak úgy tudtunk békességben élni, hogy minden héten Kozareket, a hóhért küldtük hozzá, hogy reggel felköltse. Mire elcsendesedett darab időre. Itt kártyázott életre-halálra tizenöt esztendeig éjszakánként az a két úriember, akinek egy garasa se volt, és minden hajnalban véresre verte egymást, hamis kártya miatt. Nem volt elég a ritka gavallérokból?
– Egy fogadóban sok mindenféle ember megfordul – felelt Purglmayer. – Éppen azért legyen a fogadósnak esze, hogy bánni tudjon az emberekkel. De itt most más a kérdés. Akarsz földesasszony lenni?
– Nem akarok – kiáltotta Purglmayerné. – Nem akarom, hogy392 minden délben a fejemhez vágja Kengyel Bandi a pecsenyéstálat, mert nem kedve szerint sütöttem meg a húst. Hogyne! Majd most állok oda, hogy minden délben Rumpsteak ŕ la Maitre d’Hotel álljon az uraság rendelkezésére! Egy rongyos kis tanyáért.
Így beszélt a fogadósné, és ennek megvolt az oka. Hosszabb idő óta ugyanis gyanúsította őt Purglmayer, hogy Kengyel Bandival valamely meleg barátságban volna. E gyanúsítás miatt megfelelő verekedések is előfordultak a házaspár között. Az okos asszony tehát nem beszélhetett másként, amikor arról volt szó, hogy Kengyel Bandit örökbe fogadja a házába.
Purglmayer sötéten nézett maga elé:
– Látom, hogy olyan ravasz vagy, mint a kígyó. De a „Kisisten földje”-t mégse engedem ki a kezemből, ha már az a tenyerembe pottyant. Ide veszem Kengyel Bandit a házunkhoz a földjéért. Mert már az órát is megállítottam, hogy el ne felejtsük a megállapodás idejét.
A fogadósné mit felelhetett volna?
(1933)393
