1
1
Szent Mihályéknál, miután az öreg Sztáray úr után valahonnan, valamerről bizonyos pénzösszeghez jutottak, elkövetkezett az ideje annak, hogy Szent Mihály megvalósítsa régi tervét (amelyről hónapok óta ábrándozott a családi lámpa alatt női hozzátartozóival, az anyósával, özvegy Sztáraynéval és feleségével, Mathilde-dal). Régi terve volt Szent Mihálynak, hogy az adóhivataltól a dohánybeváltó hivatalhoz helyezteti át magát, mert az mégiscsak úribb foglalkozás az adónál.
– Idővel Kisvárdán vagy pláne Nyíregyházán hivatali főnök lehet az ember, állami kocsin és állami lovakon járhat, ami az adónál elérhetetlen. Nekem: mint volt huszártisztnek inkább is passzolna a dohánybeváltónál szolgálni.
Honnan vette Szent Mihály ezt a megállapítást, örök rejtély marad. De hitte, vallotta, hogy a dohánybeváltónál szolgálni nóbelesebb dolog, mint az adónál. S idővel női hozzátartozói is elhitték neki. Egy családi álom lett Szent Mihályt a dohánybeváltóhoz besegíteni.
– Ez nem megy anélkül, hogy az ember a pénzügyminiszter őexcellenciájának be ne mutatkozzék. Egy jó Ferenc József-kabát többet ér minden kérvényezésnél. Azt hiszem, még elég mutatós ember vagyok.
Ezt nem is tagadták soha a Sztáray hölgyek.
– Ezenkívül van egy miniszteri segédfogalmazó ismerősöm a „pénzügy”-ben, akivel együtt voltunk a pécsi királyhadgyakorlaton. Jópofa – Mukinak hívta az egész tisztikar, még az öreg kapitányok is. Hát azzal a Mukival együtt majd csak kisütünk valamit, ha egyszer Pesten leszek. Lehet, hogy Muki azóta már fogalmazó lett. Egy szobában laktunk a királygyakorlatok alatt, s ugyanannál a századnál310 volt beosztásunk. Csakhogy én tényleges tiszt voltam – mond Szent Mihály nem minden önérzet nélkül.
Mathilde, akinek feleségülvétele céljából (a kaució hiánya miatt) Szent Mihály a hadsereget elhagyta, mindig lesütötte a szemét, amikor Szent Mihály tényleges tiszti korára hivatkozott. Nélküle tán főhadnagy lenne azóta a József főherceg nevét viselő 5-ös honvédhuszároknál. Sőt özvegy Sztárayné (Rózsi) is kicsit bűnösnek érezte magát, hogy nem figyelmeztette idejekorán Szent Mihályt a tiszti kaució (harmincötezer o. é. forint) hiányára. De hát őneki is kedvére volt, hogy a hadnagy úr mindig megállt lovával a zöld zsalugáteres ház előtt, és olyant szalutált, mint Tallián Béla ezredesnek se különbet.
…S így, midőn az öreg Sztáray után perelt pénzecske megérkezett (hatszáz forint), senki se állott útjában annak az ábrándnak, hogy Szent Mihály, régi vidéki urak módjára „hivatalos ügyben” a fővárosba menjen, háromnapi szabadságot kérvén Gönczitől, hivatalfőnökétől, amelyet az készséggel megadott, miután jobb sorsra érdemes barátja, pártfogoltja, kedvence előremeneteléről volt szó. – Én tovább is a régi maradok, ha a dohányhoz helyeznek – mondta, mint egy régivilágbeli hivatalfőnök, akinek csak az volt a gyöngéje, hogy alantasai női hozzátartozóinak udvarolt. És a tiszteletére rendezett vacsorákon szerette letolni az asztal alatt fájós lábairól az éberlaszting cipőt. Mindjárt fájni kezdtek a lábai, ha gyöngyözött is a kedve. Különösen a kappanpecsenyétől. De érezte ő is, hogy Szent Mihálynak be kell mutatkozni.
…Női kézírással egy oldal diósgyőri papirost töltöttek meg a Szent Mihály női hozzátartozói azokkal a kívánságokkal, amelyeket Szent Mihálynak az ország fővárosában való jártában el kell intézni. Mathilde többnyire ruhaneműekkel s más női haszontalanságokkal írta tele az egyik oldalt, míg özvegy Sztárayné azokkal a betűkkel, amelyeket valaha a kassai apácák zárdájában tanult: többnyire komoly háztartási dolgokat sorakoztatott fel. Valódi jamaikai rum kellett neki Szenestől, asztali lámpák Ditmártól, tárogató Schundától (Szent Mihály részére, régi kuruc dalok előadásához), sőt egy viharágyú is szerepelt a jegyzékben a jégfelhők ellen, amelyek a Loncsos nevű kis szőlőbirtok termését fenyegették.
– Én huszár voltam, én nem ágyúzok – mond Szent Mihály meghökkenve e tételnél.311
– Majd ágyúzok én – felelt özvegy Sztárayné. – Azt a szőlőt a nagyapámtól örököltem, nem engedhetem a jégverésnek.
Szent Mihály emlékezetébe véste a címet, ahol a viharágyút árulják, és az esti személyvonattal útnak indult.
– Ne a Török patikában vegye a viharágyút, Mihály – kiáltotta a vonat után özvegy Sztárayné, miután a patika számára is voltak megbízásai.
