ÁPOLÁS OTTHON
ÁPOLÁS OTTHON
Általában az a célszerű, ha a kutya otthon, ismerős környezetben, a gazdája mellett betegeskedik, illetve gyógyul. Nem sok olyan betegség van, amellyel az állatot feltétlenül kórházba kell szállítani. Előfordulhat persze, hogy a kórházi kezelés elkerülhetetlen, de a beteg eb ilyenkor is otthon lábadozik, és számos olyan teendő akad, amelyet nem árt tudni.
Mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznunk, hogy a betegápoláshoz kellő figyelemre, türelemre és némi szakértelemre van szükség. Fontos tényező a tisztaság és a helyiség megfelelő hőmérséklete is. A gyógyszerek beadásával vagy a kötések cseréjével pontosan kell követni az állatorvos utasításait. Meg kell tanulni, hogyan mérjük az állat testhőmérsékletét. Figyelemmel kell kísérni állapotának változásait, és arról pontos naplót vezetni, hogy beszámolhassunk a szakembernek.
A beteg kutya táplálása - mint már az előbb utaltunk rá - nem könnyű feladat. Néha ugyanis olyan elesett, hogy el sem fogadja a felkínált ételt. Igyekezni kell tehát "rábeszélni" az evésre (szeretettel és nem erőszakosan unszolva).
Az is előfordulhat, hogy a kutya valamilyen vese- vagy gyomorbetegségben szenved, s ilyenkor semmi mást nem akar, csak inni és inni, ugyanakkor pár csepp kivételével minden vizet meg kell tagadni tőle, bármilyen sóvárgó, könyörgő szemekkel néz is gazdájára.
Most pedig lássuk kissé részletesebben a legfontosabb teendőket, tudnivalókat.
Ha a kutya állapota súlyos, a rendszeres, pontos testhőmérséklet-mérés (lázmérés) elvégzése és felírása nélkülözhetetlen adatokat szolgáltat az állatorvosnak, és segíti őt a gyógyításban. Naponta legalább kétszer - lehetőleg mindig ugyanabban az időben - mérjük meg a kutya hőmérsékletét, és jegyezzük fel magunk készítette beteglapra. Írjuk fel: menynyit eszik, iszik az állat, milyen gyakran vizel és ürít. A gyógyszerek beadásának időpontja, a szokatlan tünetek (például hányás) feljegyzése vagy a beteg állat állapotában bekövetkezett bármilyen változás nyilvántartása ugyancsak támpontot nyújthat a gyógyításban. (Jegyzetek nélkül már egy-két nap múlva sem emlékszünk a fontos eseményekre!)
Lázmérés
A kutya testhőmérsékletét az ember-gyógyászatban használatos hőmérővel mérjük. Mielőtt a hőmérőt az állat végbelébe helyezzük, rázzuk le, s higanyos végét enyhén kenjük be valamilyen zsíros kenőccsel (például vazelinnal). Egyik kezünkkel emeljük fel a kutya farkát, a másikkal határozott, de gyengéd mozdulattal csúsztassuk a hőmérőt a végbélbe. A művelet a legegyszerűbb akkor, ha az eb áll, de az sem okoz különösebb gondot, ha fekszik. Az, hogy milyen mélyre toljuk be a hőmérőt, a kutya testnagyságától függ. Kis testű állatoknál csak annyira, hogy a higanyos rész elfedje, nagy testűeknél a hőmérő feléig vagy még tovább kell betolnunk. Ha úgy érezzük, hogy a hőmérő székletbe ütközött, próbáljuk meg még egyszer. A hőmérőt két-három percig kell az állatban hagyni, bár a jó hőmérő már egy perc után is pontosan mér. A lázmérést naponta legalább kétszer, reggel és késő délután kell elvégezni.
