ALAPFOKÚ ENGEDELMESSÉG
ALAPFOKÚ ENGEDELMESSÉG
A kutya bár nem önállóan gondolkodó, tudatos, megfontolt lény, de hűséges, értelmes és legfőképpen engedelmeskedni tudó és akaró állat, amely voltaképpen egyetlen dologra reagál rosszul, az állandó parancsolgatásra. Ha folyton csak utasítgatják, fegyelmezik, parancsot osztogatnak neki, elveszti nyugalmát, kiegyensúlyozottságát, és a végén nem képes hibátlanul elvégezni a rábízott feladatokat. Ám ha a gazda szeretettel és ésszerűen foglalkozik kutyájával, akkor az olyan feladatokat is végrehajt, amelyeket talán nem szeret, és normális körülmények között saját magától nem is tenne soha.
A nevelés folyamán mindenekelőtt vegyük figyelembe, hogy a kutya nem ért meg minden kimondott szót oly módon, mint azt sokan hiszik. Ez azt jelenti, hogy nem annyira a szavak értelmét, mint inkább a parancs hangzását érti meg; valamilyen fajta akusztikus vagy szimbolikus látható jelnek kell kiváltania az ingert, hogy a kívánt teljesítmény bekövetkezzék. Figyelni kell tehát arra, hogy mindig ugyanazt a parancsszót használjuk - bátorítást és figyelmeztetést - és ugyanazokat a jeleket. Ezeket lehetőség szerint egyforma hangon (hangerő, hangmagasság, hangsúly) kell kijelentenünk, ugyanolyan mozdulatok kíséretében. Az a tulajdonos, aki állandóan váltogatja parancsszavait, egyszer azt mondván "ülj le", azután "helyedre", máskor pedig azt, hogy "gyere haza kutyuskám", "ülj le ide mellém" és így tovább, az inkább összezavarja, mint segíti a kutyát a dolgok jó megértésében. A jó kutya persze előbb-utóbb megtanul olvasni gazdája gondolataiban is. Ez körülbelül azt jelenti, hogy az ember tekintetéből, arcjátékából, szavaiból, hangsúlyából, illetve néha egy-egy észrevétlen, parányi mozdulatából kitalálja, mit akar tőle a szeretett lény, és azt igyekszik teljesíteni is. Mindez persze nem vonatkozik a tapasztalatlan kölyökkutyára, csak a már kifejlett és "okos", vagyis tapasztalt állatra.
Tanuljon meg... - figyelni
- ülni,
- helyben maradni
Ha a szeretetteljes türelem és bizalom az előzetes feltétel, akkor az engedelmesség minden nevelés megalapozása; mindkettő segíti egymást és elválaszthatatlanok egymástól. A rabszolga vak engedelmessége nem a bizalomban, hanem a félelemben gyökerezik, de rögtön megszűnik, mihelyt kívül kerül a korbács hatókörén. Kutyánktól ne kívánjunk meg ilyenfajta engedelmességet, hanem a derűs, mindig önkéntes szolgálni akarást, amely a gazda iránti szereteten alapszik, és évezredek óta egy ősi ösztön megnyilvánulása, amelyet "kora ifjúságától" kezdve gondos neveléssel erősítünk benne. Az a kölyök, amelyik ily módon engedelmeskedik, szinte állandóan gazdája szemét és száját figyeli, és örvendezve jön felénk még akkor is, ha az ételtől vagy játszótársaitól hívjuk el, mert tudja, hogy viszonzásként kedves szót, szerető simogatást, egy jó falatot kap majd - és számára ez a legnagyobb jutalom. Az így kiképzett kutyával később mindent elérhetünk, és sok-sok örömünk lesz majd benne.
A "tökéletes" tanító
Büntetés és dicséret
Jog az engedetlenséghez!
A póráz két végén...
Névadás
Helyreküldés
Pórázhoz szoktatás
Behívás
Apportírozás
Akadályugrás
Úszás
