Breton spániel
Breton spániel
(Épagneul Breton). Francia fajta; a világon egyedüli pointing, vagyis jelző spániel. Tkp. nem spániel, mert azok ált. a vadász közelében dolgoznak, ott riasztják fel a vadat, míg pl. a » szetterek és a » pointerek felkutatják, megmutatják, sőt sakkban tartják a nagyobb távolságban rejtőzködő állatokat, amíg a vadász lőtávolba nem ér. Ez utóbbi csoportba tartozik a ~. Az 1900-as párizsi kutyakiállításon mutatták be először, és azóta különböző neveken szerepelt, pl. Brittany Spaniel, Armorican, Épagneul Breton.
Végleges típusát és egységes megjelenését az első világháború alatt - és annak ellenére - alakították ki. Ami a származását illeti, feltehetően Spanyolországból került először Franciaországba, majd a brit szigetekre. Neve is erre utal, hiszen Bretagne az angol vadászok kedvelt vadászterülete volt; különösen szalonkában gazdag vidék. Mint kiderült, a ~ nagyszerűen alkalmas erre a munkára. Mocsaras területeken is kitűnően dolgozik, mindenféle vízimadár-vadászatra egyaránt alkalmas.
Koponyája közepes hosszúságú, kerekded. Szeme barna, élénk tekintetű. Füle inkább rövid, mint hosszú, hullámos szőr borítja, kevés rojttal. Mellkasa mély, széles, háta rövid, ágyéka egyenes, erős. Fara enyhén lejt. Mellső lábai egyenesek, izmosak, combja széles, erőteljes. Farkát csonkolják, egyenesen, ill. kissé lefelé tartja, kb. 10 cm hosszú, de lehet farkatlan is. Szőrzete sima v. kissé hullámos; színe fehér és narancs, fehér és gesztenye, fehér és fekete, háromszínű v. deres. A kanok marmagassága 48-50 cm, a szukáké 47-49 cm; testtömege 15-18 kg.
Breton spániel
