BUNDÁS ÚSZÓBAJNOKOK
BUNDÁS ÚSZÓBAJNOKOK
Világszerte népszerű ebek az újfundlandi kutyák. Egyes kutatók szerint a labrador retrieverek és egy norvég kutyafajta keresztezéséből alakították ki ezeket a bundás úszóbajnokokat, mások szerint a hegyi kutyák csoportjába tartoznak, és eredeti hazájukban, Új-Fundlandon tenyésztették ki őket. Mindenesetre már ezer évvel ezelőtt is éltek Új-Fundland szigetén skandináv hajósok által behozott, nagy termetű, fekete szőrű "medvekutyának" nevezett ebek, amelyek elsősorban a halászok segítői voltak, de gyermekőrzésre és a halzsákmány megvédésére is használták őket. Később Új-Fundland szigetén ezek a kutyák mindenekelőtt mint életmentők tettek nagy szolgálatot gazdáiknak. A kicsipkézett fjordok mentén ezek a kutyák, mint valami élő iránytűk csalhatatlan biztonsággal vezették a halászhajókat a jéghegyek között. Ferdinánd Schutz kynologus írja róluk: "Az újfundlandi nagy, erőteljes, mackó jellegű kutya. Mozgékony, intelligens, könnyed, fordulékony, olyan kutya, amellyel jókedvűen, szívesen van együtt az ember. Emberszerető, jóindulatú, és mint gyermekőrző megvesztegethetetlen. A veszélyt ösztönösen jobban megérzik, mint más kiképzett kutyák."
Vízimentő-kiképzés
Az újfundlandi roppant jóindulatú, játékos, szereti a gyerekeket, gazdájához szárazon és vízen egyaránt ragaszkodik; kiváló vízimentő. A nyugati tengerparti fürdőhelyeken egyre-másra alakulnak az újfundlandi mentőosztagok. A "tenger bernáthegyijeinek" is becézett kutyák nagy örömmel és lelkesedéssel vesznek részt a kiképzésen. A szabványfeladat nagyjából a következő: Segítség! Egy ember fuldoklik! A mentő a tengerbe ugrik, négylábú segítőtársa hátán gumitömlővel - hogy a fuldokló könnyebben megkapaszkodhasson az állatban -, ugyancsak a vízbe veti magát. A mentő odaúszik a "fuldoklóhoz", aki vagy vadul csapkod maga körül, vagy már "eszméletlen". A csapkodó embert a mentő megpróbálja úgy irányítani, hogy az belekapaszkodjon a kutya hátán lévő gumitömlőbe. Az "eszméletlen fuldoklót" a hátára fordítja, a kutya pedig megfogja az illető karját, és óvatosan, de olyan iramban úszik vele a part felé, hogy a fuldokló arca szinte állandóan a víz felszíne fölött marad. A mentő is kiúszik a partra, és tüstént megkezdi az élesztési kísérleteket...
Ugyanez a gyakorlat - vagy éppenséggel egy valóságos mentés - télen persze kissé másképpen zajlik le. A mentő, ha lehetséges, csónakon közelíti meg a fuldoklót, s jóformán csak irányítója az akciónak, amelyet a kutya teljesen önállóan, egyedül hajt végre a jéghideg vízben.
Az újfundlandiakat egyébként - egyes források szerint - arra is felhasználták, hogy a bernáthegyi kutyák méreteit és "erejét" visszaállítsák, amikor egy járványos fertőző betegség majdnem teljesen kipusztította a világhírű Szent Bernát menedékhelyi kennel kutyáit...
Ma már kedvencként is tartják a bundás úszóbajnokot
