áhít
áhít ige -ott, -son; -ani, (elavult) áhít
1. tárgyas (választékos) Erősen kívánva, nagy vágyakozással óhajt vmit, vkit. Áhítja a bort, a férjét, a szép könyvet, a mulatozást, a zenét; áhítja a békét, az egyedüllétet, a nyugalmat. Úgy áhítom látni anyámat. Áhítjuk a békés alkotó munkát. Nem tudta: a hajnal közelgését vagy az éj tartósságát áhítsa. (Kemény Zsigmond) Miket szívem gyermetegül áhít, Nem látom nagy városok csodáit. (Juhász Gyula)
2. tárgyatlan (ritka, régies) Áhít vmire, vmi után: sóvárog, esengve vágyódik, áhítozik (2) vmire. Hogy mi után áhít, még senki se mondta. (Arany János) || a. tárgyatlan (ritka, vallásügy, régies) Áhítatoskodik. Térdepelve éjt napot hosszában A remete ott ahítva tölt. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: visszaáhít.
áhítás; áhító.
