áhítat
áhítat [í v. i] főnév -ot, -a
1. (vallásügy) Fohászkodásban, buzgó imádkozásban való elmélyülés; ájtatosság. Buzgó áhítattal imádkozik. Ne zavarjuk áhítatát. Áhítattal emelé szemeit az égre. (Jókai Mór) Soha meg nem engedett legparányibb kilengést sem a vallás-erkölcsi áhítat köréből. (Móricz Zsigmond)
2. (vallásügy) <Protestánsoknál> olyan rövid ideig tartó istentisztelet, amely rendsz. csak bibliaolvasásból és imádságból áll. Esti, reggeli áhítat.
3. (választékos, irodalmi nyelvben) A vallásos tisztelettel határos csodálat és szeretet. Áhítat fogadta minden szavát. Áhítattal szerette szüleit. A kisleány … áhítattal hallgatta Ábelt. (Gárdonyi Géza) Emléked templomába térve, | … áhítat szelíd keze vezet. (Tóth Árpád) || a. (ritka) Buzgó, odaadó figyelem. Nagy áhítattal kezdte böngészni a régi kéziratokat. Áhítattal hallgatták a szép előadást. Áhítattal csüggtek minden szaván. Az elnök megjegyzéseit csendes áhítattal figyelték. (Krúdy Gyula)
áhítatú.
