alapelv
alapelv [p-e] főnév
1. (főként többes számban) (filozófia) Az emberi gondolkodás v. szemlélet természetében gyökerező olyan, önmagában világos, kétségbevonhatatlan tétel, amely tovább már nem bizonyítható, de igazolásra nem is szorul, s amelyből további tételek vezethetők le; axióma, alaptétel, alapigazság, sarktétel, sarkigazság. Logikai alapelvek; a logika alapelvei. || a. (tudományos) <Vmely tudományban> döntő fontosságú, a tudomány alapját alkotó tétel. Az atomelmélet alapelvei. || b. Vmely törvénynek, főként az alkotmánynak az a döntő jelentőségű elve, tétele, amely az egésznek jellegét, milyenségét meghatározza. A változások az alkotmány alapelvei közül valamelyiket fogják … megtámadni. (Kemény Zsigmond)
2. (választékos) Vmely intézkedést, eljárást v. magatartást megszabó alapvető elv(i meggondolás). A polgári kereskedelem alapelve. Az én alapelvem az, hogy … Nem enged az alapelvekből. Alapelvül kell elfogadnunk azt, hogy …; alapelvül felállít, kitűz vmit. Az … alapelve az volt, hogy „aki nem terhel mást, az már segít”. (Móricz Zsigmond)
alapelvi; alapelvű.
