alattomos
alattomos melléknév -an, -abb
1. (rosszalló) Olyan <személy>, aki természeténél fogva alattomban (főleg 1) jár el, cselekszik. Alattomos ember, fráter. Egy átkot nyögött ki még … az alattomos gyilkosra. (Katona József) || a. (átvitt értelemben) Olyan <betegség, láz>, amely lassan, szinte észrevétlenül pusztítja a szervezetet, amely sokáig bujkál a szervezetben. Az ura köhögni kezdett, alattomos, kis lázai támadtak. (Kosztolányi Dezső)
2. Alattomos (1) emberre jellemző <magatartás, tett>. Gertrud öccse Ottó … részt vett Fülöp német király alattomos megölésében. (Arany János) A szemében volt valami gonosz. Alattomos pofája volt. (Kosztolányi Dezső)
