áldomás
áldomás főnév -t, -ok, -a
1. (történettudomány) <A pogány magyaroknál> áldozat (bemutatása). Ős szokás szerint nagy áldomást ütének a magyarok istenének. (Garay János) || a. (történettudomány) Ezzel kapcs. örömünnep, lakoma, nagy vigasság. Anonymus szerint őseink a honfoglalás befejeztével pogány szokás szerint nagy áldomást ültek.
2. (népies) Vmely sikeres vállalkozást, befejezett munkát, győzelmet, sikert v. más örvendetes alkalmat ünneplő lakoma, víg (evés-)ivás, borozás. Avató áldomás. A gazda áldomást adott az aratóknak, szüretelőknek. Áldomást isznak vmire. A kibékülés örömére nagy áldomást csaptak. Mikor tartjuk az áldomást? Az áldomás közbe nagyot kurjantottak. (Csokonai Vitéz Mihály) Meg kell inni a viszontlátás áldomását. (Mikszáth Kálmán) Az asztal terült, Örült az úr-rend …, Fecerunt magnum áldomás [= nagy lakomát csaptak]. (Ady Endre) || a. (népies) Kül. adásvételt, üzletkötést, szerződést, fontos megállapodást, egyezséget, főként vásári alkut megpecsételő, szentesítő ünnepélyes v. barátságos (evés-)ivás, iddogálás. Adásvételi, vásári áldomás. Eladta a házát, megitták az áldomást! Csapjunk fel, s igyunk rá áldomást. A szerződést áldomással pecsételték meg.
3. (népies) Ilyen alkalommal vkire, vmire mondott felköszöntés, szerencsekívánat. Áldomást mond. Az áldomást elköszönti. Áldomást ittak a házigazdára, az egészségére. Az ég is a királyi áldomást, A földi dörgést zengje vissza. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Sok minden áldomást mondtak ott. (Jókai Mór)
4. (költői, régies) Áldás (6), jótétemény, kegyelem (3). Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt! (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): áldomásivás.
áldomásoz.
