átálmodik
átálmodik [t-á] tárgyas ige (főleg tárgyas ragozásban) (irodalmi nyelvben)
1. <Időt> elejétől végéig álommal v. tétlen álmodozással (el)tölt; olyan szépen él át vmit, mintha csak álmodna. E tündérfény közt álmodják át … életök napjait. Mert mi is volna szép álomnál egyéb az élet. (Kemény Zsigmond)
2. <Egy v. több eseményt> ábrándozva újra átgondol, újra felidéz. Te szív, álmodd a multat Még egyszer át. (Reviczky Gyula)
3. (ritka) Átálmodja magát vhova: álmában vhova képzeli magát. Szép átálmodni magunkat a másba, A nincsbe, a szépbe. (Ady Endre)
átálmodás; átálmodó; átálmodott.
