átaluszik
átaluszik [t-a] tárgyas ige (főleg tárgyas ragozásban) átalszik
1. <Időt> elejétől végig alvással (el)tölt. Átalussza az éjszakát. A medve átalussza az egész telet. Átaludták a munkaidőt. (Jókai Mór) A délelőttöket rendesen átaludta. (Mikszáth Kálmán)
2. (túlzó) <Hosszabb időt> úgy él át, úgy tölt el, hogy nagyon sokat alszik, v. a világ folyásáról mit sem tudva, tétlen álmodozással tölt el vmit. Fél életét átaludta. De hát én azt mit tudhatom, aki … huszonöt évet átaludtam? (Jókai Mór) A parasztok … átaludhatták a telet, mint a medve. (Móricz Zsigmond)
átaludt; átalvás; átalvó.
