átbeszél
átbeszél ige
1. tárgyatlan Vhova átbeszél: vmely más helyre beszél, melytől vmi elválasztja. Átbeszél a másik asztalhoz. Két ember az egyik árokpartról a másikra beszél át. (Jókai Mór) || a. <Nem nyelvi eszközökkel> elválasztó közegen túl levő személlyel tudat, közöl vmit. Egyezményes kopogással átbeszélnek a rabok a falon.
2. tárgyas (ritka) <Időt> azzal tölt el, hogy folyamatosan beszél; vminek tartama alatt folyton beszél. Három teljes órát átbeszélt.
3.* tárgyas (1945 után) <Két v. több személy vmely kérdést stb.> alaposan megtárgyal; megbeszél. Átbeszélik a kérdéseket.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
átbeszélés; átbeszélget; átbeszélő; átbeszélt.
