átbillen
átbillen tárgyatlan ige
1. Másik oldalára billen. A mérleg átbillen. || a. (sport) <Tornában, főleg korláton, nyújtón> átfordul (2). Átbillen a szeren.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Lélek, hangulat> hirtelen az előzővel ellentétes állapotba kerül. Pár órát legszélső levertség s azon könnyelmű hangulat közt tölténk, melyben az ifjú kedély a balsors csapásai alatt is átbillen. (Kemény Zsigmond)
átbillenés; átbillenő; átbillent.
