átbocsát
átbocsát tárgyas ige, (tájszó) átbocsájt
1. (hivatalos) <Személyt, állatot, járművet> átenged (1) (vhol, vmin). Átbocsátják a határon; átbocsátják a vizsgán. Tamás … nem tartozott a … jószágot átbocsátani. (Kemény Zsigmond) Lám, ha magam megyek, tán csak átbocsátanak. (Jókai Mór)
2. (fizika) <Folyadékot, fényt v. más terjedő anyagot, sugárzást> vmin áthatolni enged. A folyadékot hártyán bocsátják át. A fényt homályos üvegen bocsátják át. || a. (biológia, fizika) Átbocsát vmit: <szilárd anyag> olyan természetű, hogy a fény, folyadék keresztül tud hatolni rajta; átereszt, átenged (5). A cellulóz a vízben oldott anyagokat is átbocsátja.
3. (átvitt értelemben, ritka) Vkit átbocsát vmin: vkit vmely vizsgálatnak vet alá; elrendeli, hogy vkit vmely szempontból megvizsgáljanak. A lakosságot tüdővizsgálaton bocsátják át.
átbocsátás; átbocsátható; átbocsátó; átbocsátott.
