áthajlik
áthajlik tárgyatlan ige
1. Vhol v. vhova áthajlik: <hosszúkás, rendsz. hajlékony tárgy v. annak egy része> hajló, ívelő formában vmi fölött más helyre átér, átnyúlik v. átkerül. A fa lombjai áthajlottak a kerítésen.
2. (ritka) <Személy> áthajol (2). Áthajlott a szomszéd páholyba.
3. (átvitt értelemben) Áthajlik vmibe, vmivé: fokozatosan mássá lesz, másba megy át. Az alkonyat lassan áthajlott az éjszakába.
4. (átvitt értelemben) <Beszéd, előadás> fokozatos átmenettel másra tér át. Áthajlott a beszéd a választásokra. (Mikszáth Kálmán)
áthajlás; áthajló; áthajlott.
