áthajol
áthajol tárgyatlan ige
1. <Személy> úgy hajol, hogy testének felső részével vmin keresztül v. vmi fölött helyezkedik el. Áthajol az ablakdeszkán, a korláton, az asztal felett, vkinek a válla felett. || a. <Személy> meghajolva olyan helyzetben van, hogy testének felső része vmi fölött, vmi között v. vmin keresztül azon túl levő helyre ér, kül. ki- v. benyúlik; áthajlik (1a). Ki az, aki ott áthajolt a korláton?
2. Vhova áthajol: <személy, megszemélyesített tárgy> úgy hajol, hogy testének egy része vhova ér, ill. olyan közel hajol vkihez, hogy súgva szólhasson hozzá, suttogva beszélhessen vele. Áthajol a szomszédjához.
áthajolás; áthajoló; áthajolt.
