átnyalábol
átnyalábol tárgyas ige
1. <Vmiből egy nyalábra valót> két karral, erősen átfog és magához szorít. Átnyalábol egy kávét; átnyalábolja a rudakat. Átnyalábol egy csomó gallyat.
2. <Személyt, dolgot> két karral teljes erejéből átfog. Átnyalábolta és földre rántotta. Átnyalábolta a ló nyakát. Egy fiatal … legény … a középen ülő kapitányhoz szökött, s azt hátulról átnyalábolva, felkapta a levegőbe. (Jókai Mór) Hirtelen kiugrott a csónakból s átnyalábolta a vadembert … – Most itt van kend úgy-e, a kezem közt? (Bársony István)
átnyalábolás; átnyalábolható; átnyaláboló; átnyalábolt.
