átörökít
átörökít [t-ö] tárgyas ige
1. (választékos) <Nevet, birtokot> örökségül hagy vkire. Birtokát átörökítette leányára. A rabszolgát ura eladhatta, átörökíthette. Ez annyi volt, mint sohasem látni őt többé. A kedves, egyetlen fiút, … akiben nevét az utókorra átörökíteni hitte. (Jókai Mór)
2. (biológia) <Testi v. szellemi tulajdonságot> átöröklés útján átszármaztat vkire. Betegségét átörökítette. Adakozó hajlamát átörökítette fiaira. Politikai éleslátását átörökítette unokájára. Édesanyja … csak a könyveket, a verseket meg a zenét szerette és ezeket a hajlandóságokat átörökítette gyermekére is. (Ambrus Zoltán)
átörökítés; átörökített; átörökíthető; átörökítő.
