átrobog
átrobog tárgyatlan ige
1. <Szárazföldi jármű> (vhova) robogva áthalad vhol, vmin. Az autó átrobog a hídon. A vonat átrobog az állomáson. A bárónak négylovas hintója robog át a falun. (Gárdonyi Géza) Nagy, tűzszemü gép robog át közelünkben. (Tóth Árpád) || a. Vki így haladó járművel áthalad vmin. Majd megsüketült, mikor átrobogtak az alagúton.
2. (irodalmi nyelvben v. tréfás) <Gyalogos v. lovas ember> nagy zajjal, mozgással, feltűnő sietséggel átrohan vmin, vhol, vhova. Gyorsan felöltözött és átrobogott a szomszéd házba. Rögtön nyergeltetett, … átrobogott Verbóra. (Jókai Mór) Andrásffyné s Fatime … mint valamely gyermekleányok robogtak át az étterembe. (Tolnai Lajos)
3. (irodalmi nyelvben, régies) <Érzés, benyomás> vkiben nagy megrázkódtatást okozva, vkit felkavarva végigfut; vkit így átjár. Neme a reszketegségnek robog át minden idegein. (Jósika Miklós)
átrobogás; átrobogó.
