átszel
átszel tárgyas ige
1. Átszel vmit: <mozgó test v. élőlény> gyorsan halad a levegőben v. a vízben, annak egyik részétől a másikig, gyak. egyik szélétől a másikig. A repülő átszeli a levegőt. A hajó átszeli a tengert. Milyen jó volna átszelni a vizet s úszni, úszni, amíg csak új partot nem ér az ember! (Kuncz Aladár) Nemcsak jól úszott, hanem egyenletesen és kitartóan is. Négyszer-ötször szelte át a medence vizét. (Kosztolányi Dezső) || a. Átszel vmit: <folyóvíz, csatorna> vmely területnek egyik szélétől a másikig húzódik. Új öntözőcsatornák szelik át a szikeseket. Az erdőt egy hegyi folyam szelte át. (Jókai Mór) || b. Átszel vmit: <vonal, csík> végihúzódik vmely felületen. A falat vörös csíkok szelik át. A papirost kusza vonalak szelik át.
2. (ritka, választékos) Átvág, átmetsz vmit. Átszelte az ujját.
3. (ritka, régies) Vmit átszel vmivel: eléri, eredményezi, hogy vmin végighúzódjék vmi. Arcbőrét … kora redőkkel szelte át a gond és szenvedés. (Jókai Mór)
átszeldel; átszelés; átszelhető; átszelő; átszelt.
