átszellemül
átszellemül [e-e] tárgyatlan ige -t, -jön
1. <Ember> emelkedett, magasztos, a hétköznapi élet dolgaitól elvonatkoztatott hangulatba kerül. A művész játék közben egészen átszellemült. Abban, hogy az ember magát lelkesülve, elragadtatva, egészen átszellemülve látja, lehet valami, ami fokozza a lelkesülést. (Gyulai Pál) Átszellemülve szívja magába Panna minden szavát. (Mikszáth Kálmán)
2. <Arc> ilyen hangulatot kezd tükrözni. Arca átszellemült a boldogságtól. Fedor arca lelkesedésében még halványabbá szellemült át. (Jókai Mór) Arca átszellemül, … midőn … elmondja … neje halálát. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) <Emberi viszony> egészen szellemivé válik. Barátságuk szinte átszellemült.
átszellemülés; átszellemülő; átszellemült.
