átterel
átterel tárgyas ige
1. <Jószágot> terelve vmin, vhova átjuttat. Átterelte a csordát a hídon. A nyájat átterelte a legelő másik részére. Felült a három férfi az igás barmokra, miket János nagy üggyel-bajjal a befagyott vízen átterelt. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Átterel vkit, vmit: vmely személyt, közösséget, közösségi életet vmely más irányba terel azáltal, hogy megváltoztatja a személy, ill. közösség haladásának irányát. A politechnikai oktatás az ifjúság egy részét gyakorlati pályákra tereli át. Az egész vármegyéjét áttereli a conservativ pártra. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Átterel vmit vmire: a beszélgetést néhány szóval vmely más tárgyra irányítja. Átterelte a beszédet anyagi kérdésekre. Mariska később átterelte a szót a fővárosi művészéletre. (Herczeg Ferenc)
átterelés; átterelget; átterelhető; átterelő; átterelt; áttereltet.
