áttétel
áttétel [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában az áttesz igével kifejezett cselekvés, eljárás, művelet; az a cselekvés, hogy vmit vhova áttesznek (főleg az igének 1, 2, 4, 5. jelentésében); áttevés.
2. Gyorsírással írt szöveg átírása közönséges írással, ill. írásba. Mennyi ideig tartott az áttétel? || a. Az ilyen módon leírt szöveg. Hány lap lett az áttétel?
3. (elavult) Idegen nyelvre v. idegen nyelvről való fordítás. Szavaink – áttétel közt – csak bénítva és elforgatva mehetnek a királyi szék elibe. (Széchenyi István) A fordítók minél több kiadást s német áttételt vegyenek segítségül. (Arany János)
4. (műszaki nyelv) Mechanikai szerkezet, melynek az a feladata, hogy egy forgó tengelyről v. kerékről a kifejtett hatóerőt módosítva, rendsz. nagyobbítva és lassítva, átvigye egy másik, az alaptengelytől rendsz. eltérő nagyságú (fogas)kerékre, ill. tengelyre. Egyszerű, lassító, többszörös áttétel; a kerékpár áttétele. || a. (műszaki nyelv, fizika) Hajtóerőnek ilyen szerkezettel történő módosítása. A mozgó csiga kétszeres áttételt ad.
5. (orvostudomány) <Rosszindulatú daganatoknál, esetleg gennyes fertőzéseknél> az a folyamat, amelynek során az eredeti gócból leszakadó sejtek, ill. baktériumok a szervezet más részében v. részeiben új góco(ka)t hoznak létre. Áttétel veszélye áll fenn. || a. (orvostudomány) Az ilyen módon létrejött új góc. Áttétel képződött.
6. (zene) Zeneműnek vmely más, az eredetitől v. az előtte levőtől eltérő hangnemben való leírása v. lejátszása. Áttétel C-dúrba.
áttételes; áttételi; áttételű.
